Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum firenzei trecento-képei
buciókból oly oeuvre áll elő, amelynek Madonnaképein a felfogás és előadás hasonlósága meglepő a mi Madonnaképünkkel. Belevonhatnám az összehasonlítás körébe Bernardo de Florentia kél Madonnaképét : az egyik 1328-ból van datálva, egykor az Ognissantiban voll, most az UíTizi-képtárban 26. sz. a.: Madonna szt. Máté és szt. Miklós közt, félalakok, a másik 1332-ből van datálva, trónoló Madonna-szentekkel, egy kis tabernakulum középső darabja, a firenzei akadémiai képtár Bealo Angelico termében, 271. sz. a., de lemondunk erről azoknak kedvéért, akik kétségbevonják Bernardus de Florentia és Bernardo Daddi személyazonosságát. Hasonlóképpen eltekintünk itt kél kicsiny, Venturi állal attribuait .Madonnaképről: az egyik, egy triptichon középső darabja, a római Sterbini-gyüjteményben 1 a másik, egy diptichon töredéke, a nápolyi Museo Nazionale-ben, 84,311. sz. a.abból az okitól, mert W. Suida egy általa konstruált új művészegyéniséget gyanít a szerzőjében. Még mindig marad nézetünk megokolására és az összehasonlítás céljaira kél teljesen érvényes, Crowe és Cavalcaselletol :{ és F. M. Perkinstől 4 eredő attribució : a trónoló Madonna (5. ábra) oltárképe a ruballai S. Giorgio-templomban (Bagno a Bipoli felett) és egy másik Madonnakép a signanoi S. Giusto-templomban, (6. ábra) mindkettő Firenze közelében. E Madonna-kompozieiókban a felfogás megállapodottságot mutat s a tárgy fejlődésképességé legfeljebb a hozzátartozó ornátuson és a mellékalakokon jelentkezik. Képünknek a trónus alján zenélő angyalait a ruballai és signanoi Madonnaképeken két-két szenl helyettesíti. IIa eltekintünk a gyermek Jézus alakjának és mozdulatának eltéréseitől, amelyekkel a művész talán kevésbbé konvencionálissá akarta lenni képét, amit az egyéniség némi megnyilvánulásának foghatunk fel: e .Madonnaképek a legnagyobb megegyezést mutatják. A gyermek és anya egységgé kapcsolt csoportjában ugyanaz az aszimetria van meg ill is, olt is; mindegyik képen kissé jobbra fordul a trónoló Madonna s jobbfelé hajlik a feje; az arc valamennyin hasonló s ha a mi Madonnaképünk e tekintetben némi eltérést mutat azzal, hogy arca szélesebb, úgy ezt hajlandók vagyunk az arca restaurálásának betudni. Épp oly állandó közös jegyük a fej tojásdad szabása s az összehúzódott szem nyílás, amelyet (iiotto még átveti a keséi bizánci mesterektől ; ugyanez áll a szépen formál! kezekről, amelyek kézlője széles, ujjai pedig hosszaik s nem hajlékonyak. A halkéz, ha csak részben * Ad. Venturi: L'Arle. IX. 1906. 32, I. Képe megjelent az lí)0r>. évf. 423. 1. - Ad. Venturi: L'Arle IX. 1906. lull. 1., ugyanott képe is. :í Sloria delta pittura italiana. II. 492. és köv. I. Phot. Manelli e Reggioli, Firenze. '' Opera inedita di Bern. Daddi. fíassegna d'arte antica e moderna. I. (1914), 2:50. 1. Képe ugyanott, phot. II. Burton,
