Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Hekler Antal: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban
feledni, hogy a ruhás alak fejlődésének végső kialakulásai phaleroni Demelrios temetői rendtartása előtt egy oly stélé képviseli, melyen a hellenisztikus szövethatás egész bódító, festői gazdagsága már kifeslőben van. (6. ábra.) Ezen a stélén : Conze: CLII1 ; Collignon : Statues funéraires p. 169 Fig. 100, a művész azáltal, hogy a chiton és köpeny alkati különbségeit fokozottan hangsúlyozta s azáltal, hogy alakja számai a oly motívumot választott, melyben a két kéz belemarkol a köpeny szövetébe, a feszülő ráncok felvillanásával és a húzódás nyomán támadó szövetáthidalásokkal az érzéki, nyugtalan felülethatásnak egészen új elemeit csalfa fölszinre. Ezt a stélét az alak levegős, térbeli kifejlesztése, öblökkel és szögleiekkel való kimélyítése és föllazítása, azután az egészet eltöltő belső mozgalmasság és feszültség s a festői, szövethatásokat kereső rnhakezelés azonos eszközei elválaszthatatlanul kapcsolják hozzá Eutychides nagyhírű alkotásához, az antiochiai Tychéhez, melynek legjobb márványmásolatát gyűjteményünk őrzi 1 , s amely a régebben Philiskosra visszavezetett múzsák egyikének - szükségszerű történeti előzménye. (7. ábra.) Az athéni slélé és az antiochiai Tyche viszont úgy halnak, minta Praxi telesre visszavezet el l ú. n. nagyobbik herculanumi nő 3 továbbfejlesztései. A belső energia és mozgási tartalom, s a térbeliség hatásának öntudatos fokozása szemben az eredeti koncepció szelid és téllen kecsességével jól vág össze mindazzal, amit Lysippos és iskolája újjításairól tudunk. A herculanumi nő molivtimáuak játszi lázasságát ilt a nyugalom mögött is égő belső energia váltotta föl. Lysippos és Praxiteles alkotó szellemének ez az egymásba játszása és egymásra hatása különösen a tanihányok munkásságában mind világosabban rajzolódik meg előliünk. Kephisodotos és Timarehos művein tagadhatatlan Lysippos befolyása, viszont azon sem csodálkozunk, ha Lysippos műhelyében Praxiteles szö vet á br á zol á sá n a k korszakos vívmányait fejlesztel lék tovább. — torzónk történeti elhelyezkedése szempontjából ennek a rövid kitérésnek az a tanulsága fontos, hogy az attikai művészei közvetlen phaleroni Demelrios fényűzési tilalmát megelőzőleg a szövetábrázolásnak már bonyolultabb és fokozottabb, 1 Wollanka : Az antik szoborgyüjteinény magyarázó katalógusa, 9. sz. 12. 1.; BrunnBruckmann : Denkmäler T. (ill).: De Bidder : Collection de Clerq III. p. 229; Helbig Mo 362. 2 Hogy a múzsák alkotó mestere Pliiliskos nem lehet, azt a jelzésével Thasos szigetén előkerült talapzat (Ivonstanlinápoly, Ottoman .Múzeum, Mendel: Catalogue III. p. 557. No 1352 (2(>33) ; Comities rendus de 1' Academic des inscriptions et licllcs lettres 1912 p. 227.) kétségtelenül eldöntötte. V. ö. legutóbb Őst err. Jahreshefte XVI. S. 183. ff. — Ebben a kapcsolatban megemlítem, hogy a Szépművészeti Múzeum antik szoborgyüjteményében őrzött kis márványfejecske : Wollanka 4-1. sz. 54. 1. a most említett múzsacsoport egyik legbájosabb tagjának az ú. Polyhymniának egy kisméretű másolatpéldányáról való. V. ö. Österr.. Jahreshel'te XVI. S. 184. I'. Fig. 92/3. A mienkhez hasonló kisebbített példánytöredékéi őrzi W. Amelung — L. Watzinger : Das Hebet des Archelaos von Prione, 63. Herl. Winckelmannsprogramin S. 6, Abi). 2, 3 Brunn-Br uckmann : Denkmäler T. 558: Helder: Komische weibliche Gewandstatuen S. .127. f.
