Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Hoffmann Edith: Cseh miniatűrök a Szépművészeti Múzeumban
tükrének megfelelő jelenetén nem valami sikerült, jobban van másolva egy másik jeleneién, amelyen az Egyiptomba meneküléskor a bálványok összeomlanak.' 1 A kéziratnak a mi miniatűrünktől vak) függését egyéb részletek is bizonyítják. Igen érdekes pl. az architektúra. Xem akarom azt állítani, hogy a mi képünk architektúrája egészen eredeti és önálló. Körülbelül így képzelték a XV. század határán Berry hg környezetében is Jeruzsáleméi, csak Jacquemart de llesdin miniatűrjeire kell gondolnunk Berry hg, Bruxellesben levő hires, szép imádságos könyvében.- Ebben Krisztus kereszvitelén a háttérben ugyanezekkel a kis, kerek, kúpvégződésű bástyatornyokkal van Jeruzsálem fala ábrázolva, csakhogy Jacquemart de Hesdinnek, mint a franciáknak általában, több érzéke van az architektúra iráni. Olt rendes városfalakat látunk, itl az egész Város amolyan babajáték-féle benyomást tesz. Sehol sincsenek rendes falak, hanem a tornyokat díszes, lépcsőzetes oromfalak kötik össze. Ugyanilyen lépcsős ormuak az összes szorosan egymás melleit álló házak elől és hátul. Természetesen ez a lépcsős tetőzet sem eredeti, nagyon általános motívuma az Alpeseken inneni építkezésnek. Elragadóan valótlan és játszi városka ez, az egyik bástyatoronyra kis erkélyek koszorúja van gondtalan kedvvel elhelyezve s ez a halmozása a kúpos, kerek tornyocskáknak és a lépcsős tetőknek egészen eredetien hat. Ezt találjuk meg ugyancsak a Böhmisches Museum 111. B. 10. jelzetű kódexének második részében, mely cseh fordítása Szent Bonaventura (clncendium amoris» című művének. Jeruzsálem városa vanillen egymagában ábrázolva (F. 229. r.) ; nem hiszem, hogy a városábrázolás eredete fölött vita támadhatna, annyira jellemzők a sajátosságai-. (11. ábra.) A kódex ornamentális hátterei is, könnyű, szabad aranyspirálisaikkal és nagy, még nem naturalisztikus virágaikkal újra eszünkbe juttatják a mi miniaI űrünk sarokkitöltő ornamentikáját. \ égül nagyon egyeznek az arctipusok is. Különösen föllünőek Krisztus erősen kiugró arccsontjai, melyek az arcot, noha a csontok alatt rögtön beesik, mégis puffadta teszik. Ezt a benyomást az (dőreálló száj még fokozza. Jellemző tipusa ez azon kor cseh arcainak. Egészen idegen alak a polgár, aki a ruhái teríti Krisztus elé. Talán valami burgundi miniatűrből másolta ide a művész, de az eredetét nem tudtam megtalálni. A tájképi részleteket ügyes fogással oldja meg. Az apostolok tömegét nem tudná hogyan helyezni el a térben, tehát balról betol egy még trecenteszk for1 Neuwirth: limaus. XXXII. tábla 7. kép. 1 /. van den Gheyn : IJn livre d'heures du duc Jean do Berry. Musée dos Enluminures. 1. Haarlem. Kleinm*>ni], 1904. p. 186. 1 I. ábra.. Jeruzsálem. Prága, Böhm Museuir God. III. B. 10.
