Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Hoffmann Edith: Cseh miniatűrök a Szépművészeti Múzeumban
6 I HOFFMANN EDITH. .Iákol) állnának kompozíciója is igen érdekes. Jákob alakja a létra és a föld közé bezárl háromszögbe illeszkedik bele, míg pl. Vencel király bibliájában a század legvégéről ugyanezen ábrázolásnál a létra Jákob fejétől indul ki. naiv ötlettel mintegy az álom fogalmát akarván kézzel foghatóan kifejezni. Eniausban találjuk úgy megoldva a kompoziciót, mini a mi miniatűrünkön, 1 csakhogy az utóbbi még szerencsésebben fejlesz! i azl tovább, amennyiben Jákob testéi nem lékleli a vízszintes földre, hanem egy hátrafelé emelkedő sziklára. Jákob alakja kinek ősz patriarch a feje a begyes süveggel, az Emausban levő Illés prófétára emlékeztet 2 az emausi ábrázolástól elleniem, egyezik a Vencel-biblia hasonló tárgyú miniatűrjének típusával, egyben egy ősrégi típussal, melyei a XIII. századig visszamenve az « Emberi váltság liikrét» mutáló könyvekben már szakasztott úgy megtalálunk. Fejét bal karján nyugtatja, a másik karja — mely minden rokon kéziratban egyformán lúlhosszú a térdéig ér. Az angyalokat sebolsem találjuk az egész cseh művészetben ilyen kedvesen alakítva. Az alsó még egyszer Jákobhoz földúlva feléje nyújtja egyik kezét, míg másrész! társára figyel, ki neki Jákobról beszél. A negyedik gyöngéden karjai fogva segít a harmadik — úgy látszik — fiatal és a létrahágásban még gyakorlatlan kis angyalnak. Egészen meglepő, hogy mennyi eleven kedvesség van ezekben a mozdulatokban. Változatos és ötletes ez az. elrendezés formában, színben egyaránt. A XV. század (dőlt ennyi színes elevenségei és jellemzésre vak') sikeres törekvés! nem igen találunk 1 isehországban, A Szentlélek eljövetele 11. valamivel későbbi műve lehel a mesternek, de kétségtelenül összekapcsolja a két képel a színek, a festékanyag, az arc és kéz típusok és az ornamentika azonossága. Érdekes a Szentlélek eljövetelének kél ábrázolásai összevetni egymással. A korkülönbség rögtön világossá lesz. Az elsőn szigorúan régiesen dekorativ kompozíció, a másodikon minden forma leloldoitabb, szabadabb, a záil szimmetriák meglazullak, minden egy frisseid), realisztikusabb kor könnyedebb formanyelvét árulja el. A szempont jóval emelkedett és a környezet viszonylatba helyezkedett az. alakokkal. A háttér arany spirálisain épúgy érzik egy újabb kor széliemé. Az eist") képen minden egyformán hangsúlyozott és kemény-rajzú, itt azonban csak a levelek külső fele íagvog, szellemesen emelkedve ki a hangsúlytalanul hagyott spirális folyondárok közölt. Laza és könnyű lett a báltér. A galamb sem fordul már szigorúan dekorativ frontalitással felénk. Az általános fölszabadulást a kompozíció is mulatja. Az apostolok az első kép régies és sematikus szembefordulása helyett most fesztelenül hálát fordítanak és profiljuk sem mutálja Krisztus menybemenetelének maikáns és a giotteszk típusra annyira jellemző formáit. Mária alakja a legérdekesebb. Arctipusa eszünkbe juttatja a prágai Hudolíin u m XV. század eleji egyik érdekes képét: a Madonnát a virágfüzérben. (Lan na 1 Neuwirth : kl. m. Taf. 12. - Neuwirth : Id m. Taf. XXV.
