Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Hoffmann Edith: Cseh miniatűrök a Szépművészeti Múzeumban
nak mindig síkhoz tapadó ornamentikája ill elevenebb és plasztikusabb lesz. A formák még mindig szélesek, de már több bennük a mozgás, mi a levélvégződésekben bizonyos nyugtalansággal, kígyózva ide-oda csavarodással jelentkezik. Ez persze csali a lap szélornamenluinaiban inulalkőzik. A belülestek kitöltéséi*; annyi motívum sohasem álll ezen művészet rendelkezésére, mini épen ebben a korban : az olaszból vett enmaieu-alakák, 1 drolériák, 2 vagy egyszerűen szembe forduló, a síkra laposan ráfekteteti levéldíszek, melyek vagy a betű közepétől kétfelé elkeskenyednek vagy mindig szembe maradva lassan ideodahajlanak. Ez a Liber Viaticus álláspontja. a Ugyanaz a mester tovább fejlődői I a brünni Missaleban, ahol a betű Iestének ornamentikája nem marad már annyira a síkban, sőt minden hajlásban kettéválva, a fél levél mindig önmagába kunkorodik vissza/ 1 Ettől fogva a lapszélfolyondárok is mindig nyugtalanabb formákat öltenek, karcsúakká válnak, kezdenek fürgén egymásba kapaszkodni, a levélbordák mind erősebb hangsúlyt nyernek és az egyes levelek végződése mind izgatottabbá lesz. Ezekből az előzményekből kellett kialakulnia annak az ornamentikának, melynek alapján állnak a mi miniatűrjeink iniciáléi, s melynek ezek" mindeneseire legtisztább képviselői közé tartoznak. A velük úgyszólván egykorú sőt sokszor korábbi kéziratok, melyek IV. Vencel király számára készüllek, már romlott, kézművesi változatait mulatják ugyanazon formáknak. I gy, hogy a mi minatürjeink tisztább formában meg maradi .ornamentikája! sok esel ben nem kronológiai, de fejlődéstörténeti szempontból a Vencel kéziratok ornamentikájának előzményéül tekintjük. A formák már egészen karcsukká és hegyesekké leltek, a levelek mindjobban kilépnek a síkból, hol kidomborodnak, hol mélyen hátrahúzódva eltűnnek egy másik levél szára mögött, hogy azután újra nyugtalan előrehajlással kibukkanhassanak. A levelek sok esetben, mint pl. Jákob álmán, de a lapszéldíszekben egész általánosságban ofyan benyomást tesznek, mintha kígyózó lángokká változtak volna. A hordák mindjobban előtérbe lépnek és erősen kidomborodnak, ami a levelek karcsusodásával együtt nagy keménységet eredményez. Az. ornamentika némileg azt a benyomást leszi, mintha lángoló levélnyelvek hirtelen kővé meredlek volna. Valószínű, hogy ebben a természetes fejlődés mellett föltétlen nagy szerepe van a késői csúcsíves arehileklurális ornamentikának is. Olaszországban minduntalan találkozunk ebben a korban ilyenféle dekorációval, az építészeti formákat kívülről kisérő levelek Nyelén alakításával. Hogy az architektúrára alkalmazott és a könyvdíszítő ornamentika tényleg egyazon formákat mulatja és némi kölcsönhatás is észlelhető, az bizonyítja, hogy a ÍV. Károly korabeli könyv1 Dvorak : kl. m. p. 91. Fig. 24. - Dr. A. Podlaha. Die Bibliothek des Metropolitankapitels. 'topographie der historischen und Kunstdenkmale im Königreiche Böhmen. Prag. 1901. Tat. 2. :{ Lásd Kard Chitil lenyes publikációját: Pamálkv ceského uméni illuniinátorského. Knihovna Musea královstvi ceského- Prága' 1915. 4 Dvorak: Id. m. p. 88. Fig. 20.
