Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum firenzei trecento-képei

tárgya a trónoló Madonna a természetesnél alig kisebb nagyságban, akinek mindkét karja az ölében álló gyermek Jézusl támogatja. Jobbra-balra részarányosán három-három angyal. Az istenanya gyengén lehajtja fejét, a gyermek Jézus baljával anyja nyakánál a tunica szegélyéi lógja, jobbjai a nyaka köré ionja, szeme az. anyja tekintetével igyekszik találkozni. A legfelső kél angyal kifeszíti a trónus kárpitját, a középsők mellükön keresztbetett kézzel mulatják be hódola Lukat, a legalsók a trónus zsámolyánál orgonán, illetve violán zenélnek. Az utóbbiak egész alakja, a felsők alakja alighogy térdig látható. A trónuson einóberszínű, dús aranydísztől ékes kárpit leszid végig. Az istenanyát, akinek ruhája karminveres, aranyszegélyű sötétkék palást borítja, amely a tarkótól a lábáig omlik alá, a gyermek Jézust fehér ingeeske fedi, ezt pedig cinóberalapú dúshímzésű ruhácska. A legfelsőbb angyalok ruhája kék, a középsőké veres, a zenélőké rózsaszínű, illetve világoszöld. Valamennyi alak fejét szentfény övezi. K kél kép egybevetése alapvető különbségeket derít ki. A Strozzi-oltárkép az oktató és uralkodó egyház dicsőítéséből indul ki; művészi latolgatásai mélyebbek, felfogásának szel huni tartalma gazdagabb, eszmei része eredetibb, mini a Madonnaképé. Az utóbbi egyike az angyaloktól körülveti trónoló Madonna ikonográfiái változatainak, amelyek nagy számban maradlak fönn és amelyek előképe a nagyhírű Madonna Rucellai, amelyen jobbra-balra három-három angyal veszi körül a trónust, mintha az. égből hozták volna le, hogy a földön helyezzék el. Magában véve ugyanaz a séma, de a motívum megváltoztatása következtében kevésbbé tömör, mivelhogy amott az. angyalok csoportjának cselekvő szerepük van, hololt ill laza elrendezésűek és nincsenek szerves kapcsolat ban a főalakkal. A Strozzi-oltárkép struktúrája erőteljes, felépítése monumentális. A szigorúan zárt kompozícióban szerkezeti stílussal van dolgunk, amely az ötösoszlásű keret körvonalán belül az egyes táblákat elválasztó oszlopok elhagyásával a középső csoporl hármas elrendezését egyetlen egységgé tömöríti s így az egységes oltárkép típusa számára töri meg az utal. Ez valóban másfajta stílus, mint a Madonnaképé. amelyben az érzület szigorúsága engedményeket tesz a festői és a díszítő vágynak. Meri nem véletlen, hogy a régibb aranyalapéi helyettesítő aranyhímes brokát terjesen elfödi és láthatatlanná teszi a trónust és dekorativ hálterévé válik a Madonnának. S nem látszik alaptalannak az a feltevésünk, hogy Orcagna architektonikus és plasztikai érzéséi nem ejtette volna zavarba a trónus formája, ő bizonyára nem szorul! volna a szőnyegalkalmazására, már csak azért sem, meri a tér plasztikai éreztetése a trónus alkalmazásával sokkal szemléltetőbb. Példa rá a márvány-tabernakulum Madonnájának elmésen és keresetten szerkesztett mandorlája. A Strozzi-oltárképen az alakok stílusa élesebben jellemző. Szent buzgalmat, hieratikus komolyságot és ünnepélyességet sugároznak a főszereplők, kiméri nyugalmat azok a szentek, akik éppen csak jelen vannak a cselekmény-