Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Petrovics Elek: A Szépművészeti Múzeum újabb szerzeményei

Hiányos beállításuk nem egyszer megdől vagy legalább gyökeresen módosul. Elhanyagol' és elléledetl festők közelebb juhiak érdeklődésünkhöz, igaztalanul lejáratott nevek friss csengést kapnák, s — ami múzeumi szempontból fontos modern művészetünk történetének új és néha váratlan adalékai gyűlnek össze. A munkából, mely ill reánk vár, még sok van bálra, de a nyomot,, amelyen járni akarunk, talán .már felismerhetően jelzik olyan müvek, niint Bnditz (Illónak Spányi Bélénél ábrázoló arcképe, Vágó Bál és Boskovics Ignác vázlatai, Jendrássik Jenő. Kanapén ülő lcány-a, Kacziány Ödön tanulmányai.és vázlatai "slb. A 80 körüli müncheni iskolának a természet tüzetes tanulmányozásában és a bravúros festésben egyaránt hű tanítványa Gyárfás Jenő is, csak tehetsegének szabása volt nagyold) az átlagosnál: úgy indult; mint akinek útja magasabb csúcsok felé vezet. Képtárunkban eddig egyedül 1883-ból Való nagy Tetcnirehivás-a - saját ajándéka — képviselte, egy alapjában véve elhibázott kompozíció, amelynek részleteiben, különösen fejeiben meglepő festői ludas nagy jellemző erővel párosul. Utóbbi erényeit zavartalanul élvezhetjük újonan szerzett műveiben, Karlovszky Bertalan arcképében és kissé még iskolai ízű, de minőségükkel az iskolán messze, lúlnölt kél Innulinányfejében, amelyek közül az öregasszonyt ábrázoló a realisztikus részlet festésnek valóságos mintája. \ alamennyi a Telemrehívás-l is megelőző ifjúköri munka : egykor Ígéretek, ma már — tudjuk — legjobb eredményei a művész pályájának. Azonban művészeink közül, akik ebben az időben kezdték pályájukat, jelentőségéhez képest senki sem volt olyan szegényesen képviselve képtárunkban, mint Hollósy Simon, akinek korai időszakával külön dolgozat foglalkozik ebben a kötetben. A művészről, akinek müncheni iskolájában « nyitottak meg egy egész generációnak először a modern művészet és a természet szépségei és mélységei » 1 gyűjteményünk vajmi tökélet len képel adott ; egy finom, de jelentéktelen állatképe függ ma mindössze képtárunkban; Ezen a hiányon egyelőre 188ő-ben festett főművének, a Tengérihántás-nak és Az ország bajai című, valamivel későbbi képének megszerzésével igyekeztünk segíteni, melyekhez Déri Frigyes úr ajándékából egy női arckép («A merengő))) járult; az. említett dolgozat valamennyit tüzetesen méltatja. Azoknak, akik ebben az időben Hollósy körül csoportosullak, már most is több munkája van a Szépniüvészeti Múzeumban. A ii\egfelelő kiegészítések után ezekből is egy határozott csoport kerekedik majd. melyben együtt lesznek azok a művészeink, akik abba. amire a Leibi állal megtermékenyített München tanította őket. beoltották a francia naturalizmus, különösen Bastien-Lepage elveit, s utóbb megteremtették a magyar naturalista mozgalomnak nagybányai telepét. Ebből a körből nőtt ki Eerenczy Károly is, a kolónia legjelentősebb művésze, aki szintén a Baslien-Lepage-léle naturalizmus jegyében indult el, de már korán 1 Réti látván: A nagybányai festőkolónia története. (Bevezetés az 1912-iki nagybányai jubiláris képkiállítás katalógusához.)