Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Hekler Antal: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban

L2 HEKLER A NT AL. mely a szövet, esésének, gyűrődésének és törésének ábrázolásában torzónkkal közel rokonságot mulat. Az a mód, amint a nagy, vezető redőkön belül a művész a szövet törését apró öblökkel és horpadásokkal éreztette, ahogy a visszahajtott chlamys pereme élesen kiemelkedő redőhál ban fut a bal vállhoz, s auiinl ezekhez a nyugtalan részletekhez az alsó ruha nagy, nehezen aláhulló formái a keretet megadják, mind oly eleinek, melyek Acnonius szobrát szorosan hozzákapcsolják a velanidezzai torzóhoz. Mindezek alapján kétségtelennek tartom, hogy torzónk Praxiteles tevékenységének második felében, kb. Kr. e. 340—330 között keletkezhetett. Ezt a kormeghatározást megerősíti a kopenhágai Glyptothek Ny-Garlsbergben őrzött, 329/8-ra datált attikai dekrétum koronázó reliefje is: Arndt: La Glyptothéque Ny-Carlsberg pl. SS p. 132, melyen Asklepios köpenyének csavart redőkkel és apró gyűrődésekkel átfuttatott festői kezelése torzónk mesterével rokon, kissé nagyobb külső gazdagságra hajló művészi szellemet tételez föl.

1 Ha a delpbii Acnonius szobrai torzaink mellé állítva (4. és 5. ábra) még egyszer visszapillant unk a Tyszkiewicz-gyüjtemény síremlékére, úgy a két szoborban a relief férfialakjai motívumának mintegy 50 évvel későbbi formáját látjuk magunk előtt. A kél alak a szövet anyagba fásának bevonulása által egészen új művészi 1 áriáimat kapóit. Az új művészi felfogásnak a diadala abban áll, bogy a ruha és lesl teljes egységéi a szövet valószerű mivoltának megtagadása és idegen dekorativ fonnák ráerőszakolása nélkül el tudta érni. Praxiteles korának merész újítása, a szövet hatásokra való törekvés természetesen gyorsan fért hódítót! mindenfelé s az athéni Keramaikos emlékei közölt is. A IV. század közepéiől kezdve nem egyszer találkozunk a szövetfelület életének valószerűn érzéki ábrázolásával.- I lajszállinomságú gyűrődések, apró törések reszketnek át a ruha felületén, festői árnyékíbllok játszanak rajta a művész vésője nyomán, a márvány szinte puhává és omlékonnyá lesz, a szem a különböző szövelalkatok sajátosságail felismeri benne. A 1\. század második felében szemünk előtl folynak le azok az eleinte óvatos és szerény hangszerelési próbák, melyeken a hellenisztikus korszak virtuóz, káprázatosan csillogó, olykor szinte trallesi ifjú nyitja meg; Mendel: Catalogue des sculptures (Musées impériaux Ottomans) 11. p. 260 No 542 (1191); Monuments et Mémoires 1903 p. 29—37 : Revue areha-ologique 1901 pl. XII, XVI. V. o. Winter: Die griechischen Terrakotten II. S. 237. 1 A ruha művészi ábrázolása fejlődésének a Kr. e. IV. század második felében érdekes keresztmetszetét kapjuk, ha a 350-ből való ú. n. Artemisia! : Br. Br. 242 két athéni fogadalmi relief nőalakjaival: Phot. Ein/.claufnahmen No 1235 és Svoronoá: Das Athener Nationalmuseum T. CCI, 3078 (b) s végül a 300 körül készült delphii torzóval : Fouilles de Delphes IV. pl. LXXIl vetjük össze. Az athéni fogadalmi domborművön : Einzelaufnahmen No 1235 az adoransok csoportjában az élen álló férfialaknak stílusban és motívumban torzónkkal való kapcsolata szembeszökő. - V. ö. Conze: Att. Grabreliefs T. LXXVIII, 380; Phot. Einzelaufnahmen 686—689. Text S. "22; Conze: T. LV, 207; LIX, 239 stb.