Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

A jövő dalának hangjait ül öt to mog a művész a hagyományos felfogása szerint, hagyományos keretben elhelyezett kél alak megfestésével. Az. asztalra könyöklő legény arcán ép úgy küzdenek a lokális színek az egységségesítő árnyékkal, mint a honvédhuszár mentéjén a rózsaszínű fal reflexei a inba sötétkék alapszínével. A szegényes műteremben a fény elleni beállítással olyanforma feladatot akart maga elé tűzni Hollósy, amilyent künt a szabad ég alall nyújt az. egyenletes árnyék, illetőleg a «plein air» világítás, melyben a formák abszolút jelentőségük szerint érvényesülnek. Hollósyban pedig ez a törekvés határozott tendenciát jelentelI. meri egyre erősebben lépett fel benne a vágy arra, hogy egyéniségének tartalomban és formában teljesen megfelelőt alkosson. Meghatározott típusokkal és cselekvényekkel nem azonosítható motívumokat keresett. Kiss József költeményeihez készített illusztrációkat. («Tüzek». « Előliem semmi, mögöttem semmi)), «Az ár (dieu», «Te halovány szőke asszony» lS9f>). és 1 !s9f> őszén már feltünl műtermében a ((Rákóczi induló*) egyik vázlata. Tépelődésektől terhes, hányatott évek következtek ezután az egyéni érzésről hiánytalanul beszámoló és amellett egyetemes értékű művészi formáért folytatolt küzdés jegyében. A gyölrődéses törtelés egyelőre a középúihoz vezetett : a szubjektív szemmel nézett, hagyományos, bizalmas érzésekel keltő tájképhez. De ennek a művelője már a jelené és a jövőé. A lezárható magyar művészettörténet Iíollósyja, kinek képét a fentiekben vázolni akartam, letette az ecsetet akkor, midőn az « Ország bajai»-t félbehagyta. FELVINCZI TAKÁCS ZOLTÁN. Szépművészeti Múzeum évkönyvei. /• 23