Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

Iázott fonnák, könnyedségükkel megkapó mozdulatok, tárgyilagosan fellbgoil motívumok. A kép, mely most dr. Csiky Aladár tulajdona (Budapesten), jobban egyezik sok tekintetben a művész újabb hitvallásával, mint a régivel. Az akadémia után következő stádiumot, a teljes művészi erőkifejtést primitiv alapon, az 1885-ben befejezett nagykép, a ((Tengerihántás» képviseli (Y. tábla). A kacéran oldalra hajló női fej újra feltűnik a vásznon, de finomabban, lehellet szerübben, egy kivételes ösztönnel megválasztott középtónusnak alárendelten. Amellett nem hat véletlen gyanánt a kompozíció sajátos felépítése, ha szem előtt tartjuk, hogy Leibi ifjúkori mesterműve, a «Kritikus» két hasonlóan összedugott fejjel magasra ültetett alakot tartalmaz, az egyiknek a kép átmérője irányában elhelyezett lábával együtt. A Leibl-féle fény- és árnyékhatást persze hiába keresnők Hollósy képén. Ezen ugyanis a színek mint teljes értékek sorakoznak egymás mellé; csak általános lefokozásuk vili beléjük igazi festői egységet, Ennek dacára sem nevezhető a kép festői alkotásnak. Az alakokra egyenletes, teljes fény esik, ami a vetett árnyékok, azaz a festői tónusellentétek hiányát eredményezi. A művész tehát e szerint a felfogás szerint nagyon egyszerűsítette feladatát, de nem azért, • hogy kitérjen a nehézségek elől. Mulatja már a férfi komplikált mozdulata, az erős rövidülésben rajzolt lábfej és elenyésző arcél merész vonala, hogy teljes energiájának érzetében milyen nagy erőkifej testien találta örömét. A kisebb részletek csodálatraméltó mintázása pedig egyenesen a XV, századi németalföldiekkel, vagy Holbeinnal hivja ki az összehasonlítást, A mosolyogva oldalthajló női fejből a legparányibb részlet sem hiányzik és emellett vázlatos könnyűséggel van éreztetve rajta minden. A viseltes kék kötény színehagyott kopott foltjai különös szeretetteljes átérzésről tanúskodnak. A sötét férfifej erőteljes meleg tónusai és szigorú, konstruktiv, kemény rajza rendkívül érdekes elleni éle a rózsás női arc könnyed puhaságának. A lobogós fehér vászon ingujj és gatya hajlékai, a kukoricacsövek és a tarka kostök magukban is megállanák helyüket a csendéletfestés remekei közt. E nagy kvalitások eredménye, hogy a kép a cselekvény erőteljes hangsúlyozásának dacára is teljesen művészi jellegű. Legkevésbbé sem vehető egy kalap alá a korabeli egyéb novellisztikus alkotásokkal. A kukoricafosztás a maga idejében centrális problémája volt Hollósynak. Több kisméretű másolatot, azaz ismétlést készített róla. — Egyik ezek közül Lénárd Róbert festőművész tulajdonában van Budapesten. — Ismerünk egy hevenyészett tollrajzot is, melyet baráti emlékül lett papírra a művész. Az egyéni hangulatkép gyanánt tollpróbaszerüen odavetett fejek a ((Tengerihántás)) fókuszának reminiszcenciái. Nagy reményekkel került a kép az 1885-iki budapesti országos kiállításra. Dicsőséget arathatott ott, de gazdát annál nehezebben talált. Az első nagy csalódás keservesen hatott Hollósyra. Nem csoda : beleölte egész erejét és ambícióját.