Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

A jólelkű, áldozatrakész, gondos atya halálának következményei évek multán '"gyre súlyosabbakká vállak. A hazulról jövő segély lassankint elmaradt. Időközben megkezdte szereplését a művész itthon a Műcsarnokban. 1880-ban állit ott ki először, mikor is ((Őrangyal)) c. kompozíció-vázlatával egy egyházművészeti pályázaton vett részt, A kép azóta elkallódott, Hollósy leírása szerint vadonban tévelygő gyermeket ábrázolt, ki meredek sziklafal tetején virág után nyal, miközben a háta mögött álló angyal őrködik fölötte. Hasonló elvont gondolatkörből vett képtémákkal tudomásunk szerint nem foglalkozott többé. (Az újabb korszakát betöltő « Rákóczy induló)) sem nevezhető absztrakciónak, mert abban köznapi életből vett alakok fejezik ki a művészi mondanivalót. ) Lírányi Imre országgyűlési képviselő (most besztercei főszolgabíró) megrendelésére festett Hollósy, sajál állítása szerint talán 1883-ban, egy nagyon linóm költői érzéssel felfogott, hangulatos kis képet, mely most is a megrendelő tulajdona. Sötétbarna csuhás, meditáló öreg szerzetest ábrázol ebben, ki hajlott fővel, törődötten jár egy régi temető düledező sírbalmai és keresztjei közi. Mögötte a díszes rácsos vaskapuban egy kamaszlíu és egy kislány lépi át az örök nyugalom tanyájának küszöbét. A mulandóság, a lemondás, a teljes igénytelenség és magába vonulás gondolatát fejezi ki a kép. A megroskad I öreg alakja és különösen feje a végtelen elmúlás problémájának felszentelt remeteség megtestesülése. Hollósy megfestette ezl a gondolatol még egyszer, de más formában, 1890-ban, ((Előttem semmi, mögöttem semmi)) einién, mint illusztrációt Kis Józsefhez. A művész egyéniségét tükrözi mindkét alkotáson, a forma teljes igénytelensége, a költői érzésen átszűri megfigyelések fölényesen szerény rejtegetése. ' Ez utóbbi tulajdonság llollósynál szinte diábolikus vonássá fokozódik és nagy oka annak, hogy igazi megértője kevés akadt az éleiben. Az 1883. őszi. kiállításon egy nevető leány fejet ábrázoló képe szerepelt (1. ábra), melyei hamarosan meg is,vásárolt báró Lipthay Károly. (Mostani tulajdonosa a budapesti Liplhay-palota örököse, herceg Ameida Károly né.) A kis olajfestmény Hollósy egyik legtökéletesebb alkotása. Gyönyörű példája a benső értékek teljes átérzésére és visszaadására törekvő, programmszerü naturalisztikus festésnek.' A fej beállítása nem nevezhető szerencsésnek. Tengelye egybeesik a kép átlójával. Mintázása amellett annyira energikus, hogy a nehéz sötét árnyékok helyenként valósággal feldarabolják a képel, (Pl. az áll alatt.) A motívum nyújtotta színértékek ennek következtében kihasználatlanul maradtak. A haj szőkesége a lény és árnyék átmenet nélküli ellentétei miatt nem érvényesül. A selyemkendő zöld alapszíne és vörös rózsái is elszigeteli értékek maradlak. E primitívségek nudletI azonban különös értékel ad a képnek a rendkívül éles szemmel megfigyelt és hajszálnyi finomsággal részletezett formák technikai szempontból is tökéletes visszadása. A fejen egy négyzed milliméternyi hely sein található, mely ne volna csupa