Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Éber László: A pozsonyszentgyörgyi oltár

ugyanaz a pazar ornamentika húzódik végig mind a szárnyakon, mind az oltár középső részén. A magasban igen dús gyümölcsfüzérek ékítik a nagy feszületet. A szekrény és a szárnyak keretein levélcsokrokkal megszakított fonál vonul körül, amelyre golyók vannak fűzve. De a díszítő elemek benyomulnak a domborművek síkjaira és azok felső részét kitöltik, ahogy a szekrény felső részén lógó gyümölcsfüzér is majdnem eltakarja a Mária feje fölött koronát tartó angyalokat. A szárnyak díszítményei szimmetrikusan elrendezeti gyümölcs- és levélfüzérekből, lobogó szalagokból és nagy hajlott levelekből állanak. A maueri oltár kétségkívül közel áll az altmünsteri és pozsonyszentgyörgyi oltárok által képviselt művészeti irányhoz, ha nem is származik ugyanabból a műhelyből. Jellemző ((átmeneti)) mű. Tietze még azt az oltárt, illetőleg nagy szoborcsoporttal díszített oltárszekrényt is egybeveti vele, amely egykor a zwettli apátsági templomban állott, a mult században azonban a Brünn melletti Adamsthal templomába került,

1 A hasonlóság, amely egyébiránt nem vall közelebbi rokonságra, a szoborcsoportokra szorítkozik, míg a zwettli szekrény fölső befejezése, kerete jellegzetes késő csúcsíves formákat — gazdag baldachinok alatt álló szobrocskákat és szövevényes fiáié-rendszert — mutai, az olasz, hatás nyoma nélkül. A pozsonyszentgyörgyi és vele az altmünsteri oltárhoz közel álló néhány emlék, amelyet ismerünk, Alsó-Ausztriára és nevezetesen Bécsre utal. így elsősorban magában a Szent István-templomban az 1512-ben elhunyt Keckmann János, slazi plébános síremléke

2 (4. ábra). A nagyméretű (2 06 m. magas, 1 *50 m. széles), szokatlan elrendezésű, igen érdekes kődombormü Szent Mártont ábrázolja, midőn — a legenda szerint — mise közben füzes golyó jelenik meg fölötte az isteni kegy jeléül. A szent áhítatosan folytatja a misét, a tőle jobbra térdelő diakónus azonban meglepetve, hirtelen mozdulattal tekint föl az oltár fölső részén levő ívmezőben jelzett mennyei jelenségre. Szent Mártontól balra összetelt kézzel térdel az elhunyt képmása, papi ruhában, mellette kutya. Egyes részletek teljesen azonos módon ismétlődnek a pozsonyszentgyörgyi és altmünsteri oltárokon. Szent Márton alsó ruhájának sajátságos, mintegy kristályos törései az utóbbi oltár szekrényében álló szentek némelyikén is előfordulnak; itt is, Pozsonyszentgyörgyön is jellegzetes a ruhák párhuzamos, sűrű ráncainak föltüntetése, mint a diakónus fölemelt karját borító ingujjon. Ez az alak egyébiránt arctipusával, hajának ábrázolásával, fejtartásával erősen emlékeztet az oltárunkon térdelő Szent György-alakokra. A bécsi síremlék alján is naturalisztikus, hajlott írásszalag húzódik végig, mint az altmünsteri oltáron ; ez azonban nem fontos, hiszen a kor egyéb emlékein is sűrűn előfordul. 1 Stephan Rcóóler : Die innere Einrichtung der /wettler Stiftskirche im XVI. und XVII. Jahrhundert. Berichte und Miltheilungcn des Alterthums-Vereines zu Wien. XXY1I1. köt. (Bécs, 1892), II. tábla. 2 Alberl Hg: Die Keck mann' sehen und Siegen felder'schen Grabmäler bei St. Stephan zu Wien. Mittheilungen der k. k. Central-Commission, új folyam I. (Bées, 1875), 86. 1.