Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Éber László: A pozsonyszentgyörgyi oltár

átmenetéi alkotó ívek elváltozásánál. A párkányok levél-, gyöngy- és tojássorai, a predellán levő talapzatok amphorái képviselik a «klasszikus» elemet; a nagy pillérek törzsén végigfutó díszítmények az olasz arabeszk-motivumok oly metamorfózisát mutatják, amilyen leginkább a német renaissance ötvösmüvein fordul elő; a fölső rész pillérein az olasz művekről jól ismert függő zsinórdísz húzódik végig. Nevezetesek a pillérfejek : sajátságos composit-formák, amelyeknek antikizáló célzatuk ellenére — Olaszországban alig akadnánk párjára. Föltűnő szerepet játszik a növényi dísznek az a formája, melyet az olasz művészet annyira kedvelt : nehéz, naturalisztikus levélfüzérek — kevés gyümölcssel díszítik az oltár szekrényét, a fölötte emelkedő domborművet, az oldalrészek négy domborművét, a predella két oldalsó, domborműves fülkéjét. Ezek a szárnyasoltárok megfelelő helyein szokásos áttört faragványokat helyettesítik és ennek megfelel alkalmazásuk módja, mely az ily olasz motívumokétól épúgy eltér, mint faragásuk. Oltárunk építészeti és díszítő elemei között nincs egyetlenegy sem, amelyet olasz kéznek tulajdoníthatnánk. Nem a megmunkálás durvasága miatt, hiszen Olaszországban is vannak kevésbbé finom művek. Nem a késő középkorhoz csatlakozó érzés miatt. — hiszen ismerjük Felső-Olaszország konzervatív jellemét. De épen a késő középkor északi művészete szól hozzánk az egész műből, ha egyes külsőségek ( tlaszországra, nevezetesen ennek északi részére utalnak is. Ismeretes az a nagy hatás, amelyet első sorban a felsőolaszországi renaissance gyakorolt a német művészetre, nemcsak külső okokból, azért, mert legelőbb érték vándorútjukon a művészek, akik gyakran nem is jutottak tovább, hanem belső okokból is, azért, mert ez a lombardiai művészet, a maga germán elemeivel, külső gazdagságával, festői hatásaival közelebb állhatott a jövevények szívéhez, mint a klasszikus művészet. Természetes, hogy nem azt vették át belőle, amijök nekik bővebben, jobban megvolt, az itt-ott fönnmaradt csúcsíves elemeket, hanem azokat a motívumokat, amelyek mint az új művészet vívmányai divatosakká lehették készítményeiket. «Felső-( tlaszországban egyetlen analógiája sincs az északi kora renaissance ama vonzó fejlődésének, amely szerkezetében még gotikuó alapformát a korarenaissance ornamentikájának virágaival ruház lob) — mondja a lombardiai művészet egyik kiváló ismerője.

1 A legsűrűbben, legszívesebben átvett díszítő elemek között különös nagy szerepet játszik a virág- és gyümölcsfüzér és a delfin, amelyekkel lépten nyomon találkozunk északi müveken, mintegy a déli befolyások jelképeként, Ezeket az idegen elemeket néha fonákul használják föl ; így például gróf Thurzó János boroszlói püspök emléktábláján (1509) a morvaországi Johannisbergben azt látjuk, hogy két delfin a jellegzetes hajlással ellenkező értelemben mintegy kettős ívként illeszkedik egymáshoz.

2 1 Alf. Got th. Meyer: i. m., II. 272. 1. 2 Prokop: Die Markgrafschaft Mähren in kunstgeschichtlicher Beziehung, 676. 1. 18*