Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

Hartoloinineo Weimarban őrzött krétarajzában emlékezetből lerajzolta.

1 Még Stradanus is Leonardo ágaskodó paripájával jelképezi a szobrászatol. A művész fejlődésében bronzunk a lovasábrázolás problémájával vak') 25 éves küzdelem befejezését jelenti. A Sforza-emlék sík kompozíciójából fejlődött ki az »Anghiari ütközet» plasztikusan felfogott gazdag lovascsoportja s ebből válik ki a ló és lovas, mint külön, önálló, zárt csoport, a megjelenés teljes plasztieMásával, a feladat belső ellentmondásainak tökéletes kiegyenlítése. 47. ábra. Raffael : Heliodorus kiűzetése. Részlet. E csoport magaslatáról átlátjuk Leonardo egész fejlődését, mely szobrászattól festészetre, festészetről szobrászatra tér s anyagtól és technikától gátolallanúl, saját benső törvényeit követi: a renaissance legkövetkezetesebb és legönállóbb művészi fejlődése. Bronzunk e fejlődés egyik csúcspontját jelzi ; az aprólékos külsőségek quattrocentisztikus kedvelését, mely még a csataképen is érezhető volt, teljesen levetkőzte, csupán a struktiv formákat részletezi és szigorú 1 Fritz Knapp: Fra Bartolomnieo della Porta, Halle a. d. S. 1903. .197 1.