Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Hekler Antal: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban

borító lepel viszi a főszerepei. A ÍV. század közepétől kezdve azonban a szövet életének belső tényezői, apró esetlegességei, anyaghatása, lőrése és gyűrődése is mind mélyebben lekötik a figyelmet s a művészek főtörekvése az, bogy ezekéi a megfigyelésekel a ruhás alak ábrázolásában a szerves benyomás károsodása nélkül értékesítsék. Ennek a törekvésnek egyik legszebb és legbecsesebb hajtása a budapesti torzó, melyen a köpeny esése és redőzete nemcsak a lesl formái! és a tagok szerves szerepéi juttatja kifejezésre, hanem a szövel anyagának belső és külső életföltél eleit is bűén tükrözi vissza. A támasztó jobb lábal a visszatolódó szövetfölösleg a felső lábszáron keskeny, közvetlen térd alall az alsón pedig öbölbe mélyedő, magas hátú, ivell redővel övezi, mely utóbbi középről aláereszkedő, sötél árnyékcsatornájával a láb plasztikáját és statikai szerepéi hatásosan emeli ki. Ezekhez a nagy vonalú redőkhöz mini kisebb hangsúlyú kifejező értékek csal lakoznak azok a ferdén fölfelé törő, rövid lélekzetű ráncok, melyekel a jobb csipő alall a szövel feszülése és húzódása idéz elő. Azok az éles. keskeny redőszálak pétiig, melyek a jobb boka és a bal térd közöli mintegy hidal vernek, a bal láb elhelyezkedéséi tisztázzák a képszerű benyomás számára. A zári képhatás és a megnyugtató statikai érzés biztosítása szempontjából fontos szerepel töltenek he a bal alsó karról merőlegesen lehulló redők, melyek a megtört, széles árnyékvölgygyei kíséri bal láb mellelI szilárd, feszes kerol gyanánt ereszkednek alá. A roha szerves kifejező erejének ez a kövei kezel es és öntudatos fölhasználása a szövet ányaghatásának megtagadása nélkül az az alapvető követelmény melyei a ruhás alakok ábrázolásánál a renaissancenak az a mestere, kinek elméleti és gyakorlati munkáiban a draperiaproblémák. legnagyobb megértése ragyog felénk, Leonardo da Vinci Traltato della pitinra-jában oly szabatosan fogalmazóit meg tanítványai számára. «.\z alakot elborító ruhán keresztül érezni kell a benne rejlő leslel. Takarékos, kifejező redővezetéssel megérteted az alak állásál és mozdulatai; kerülöd a sok ránc okozta zavarosságot, különösen ott, ahol a lesl plasztikusan kidomborodik, nehogy e részek világossága általuk szenvedjen. (529) \ ruhán a tagokat övező láncokat úgy kell eloszlani, hogy a fényoldalra ne kerüljenek mély árnyékos redők, viszont az árnyékos oldalon pedig a redőknek ne legyen fényerejük.)) Mintha csak torzónk szemlélete sugallta volna Leonardonak e pompás tanuságokal ! Aki tanítványai elé követendő példák gyanánt állította «a görög és latin» mintaképeket (533), mini az idézett sorok bizonyítják, az éreti görög művészei ruhás alak ábrázolásának legnagyobb megértője és csodálója volt. A tisztán dekorativ és anyaghatásra számító részletek elhelyezésére is kiterjed Leonardo figyelme és gondossága. » Nem mondom azt, hogy a szép redőöblökel általában kerülni kell, de oly helyen kell elhelyezni őket, ahol a tagok a szövetei összefogják, vagy a testhez szorítják.» (532.) Torzónk ennek a tanácsnak is pompás gyakorlati megvalósításai adja. A bal kéz alatt szertenyíló köpenyszárny és a köpenynek többszörösen meg-