Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

polgári családdal megismerkedném. Ennek hasznát, sőt szükségét nagyon átlátom magam is, mert mint mondád, azon politúr hiányát, melyet ily körökben lehet csak elsajátítani, nagyon érzem : ezért oda akarom irányozni igyekezetemet, hogy ily körökbe bejuthassak. De ez itten nem oly könnyű, mint nálunk, itten az életmód nem olyan társas, s a családok elzárkózva önmaguknak élnek, úgy hogy különös ajánlás vagy rokonsági összeköttetés nélkül lehetetlen oda bejutni.» (1864. XII. 15.) Az apa, külföldi városok közül csak Bécset ismervén, a müncheni társaséletet is a bécsihez hasonlónak vélte. Mikor fiát Münchenbe vitte, pénzt hagyott nála, hogy frakkot varrasson magának (a genius loci-nak akarván áldozni, mint ahogy Nagyváradra érkeztükkor szűrt csináltatott a fiúknak). Fia, bizonyára szabója felvilágosítására, hogy Münchenben a frakkot nem igen használhatja, e helyett szalon-rokkot csináltatott ; atyja ezért nagyon megharagudott, s Szinyei kénytelen volt szalon-rokkját ismét frakká átszabatni. A müncheni polgárság paraszti eredetű volt és sajátosságaiban megőrizte az ősi paraszti jelleget. Mint ahogy a bajor földmíves nem ismeri a házában való vendéglátást, úgy a müncheni családokban is ismeretlen volt az otthoni társasélet. Télen a sörház, nyáron a sörkert (Bierkeller) volt az önként értetődő találkozóhely.

1 Urbánusabb szokásokat csak annál a kevésszámú rajnavidéki vagy északnémet származású magasabb hivatalnoknál, tudósnál és művésznél lehetett találni, akik királyi hívásra jutottak Münchenbe s akiket az ős müncheniek a «Berufenen» vagy a «Nordlichter» néven csúfoltak. A müncheni polgárság e paraszti elzárkózottsága okozta, hogy az idekerült művésznövendékek és művészek teljesen egymásra voltak utalva s intenzív közös életet éltek, melynek fő célja és témája a művészet volt. Szinyei teljesen tisztába jutott avval, mit jelent neki a Maxszal, Makarttal és Liezen-Mayerrel való állandó együttlét, s noha atyja óhaja félreérthetetlenül az volt, hogy e társaságtól lehetőleg tartózkodjék, ez volt az első eset, midőn atyja óhajának nem engedelmeskedett. Az Anschütz-schule-ban töltött év alatt sokat rajzolt akt és modell után, néhány jó modellstudiumot festett, majdnem kizárólag mellképeket, melyeken főleg az arc tanulmányozásával foglalkozott. Utólag nem nehéz, ez akadémiai jellegű stúdiumokból is a fejlődő tehetség szárnycsapását kihallani ; kétségtelen azonban, hogy már társai is tehetségnek érezték. Az öreg szakállas modell tiroli kosztümben,'

2 a nő csupasz vállal* melyet Salamon Géza lakásán festett, a szakállas férfi hátulról profil 1 R. Braun—-Artaria: Von berühmten Zeitgenossen. 3. Aufl. München, 1919. 2 Urban (láspárné tulajdona, Pusztakengyelen. ;í Szinyei M. Félix tulajdona, Tiszakürtön. 7. Női tanulmány (1866)