Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)
Rózsaffy Dezső: Jegyzetek a Szépművészeti Múzeum van der Heyden-csendéletéhez
Már Martin és Moes megjegyzik «Altholländische Malerei» c. munkájukban, 1 hogy festőnknél a csendéleti műfajnak eredeti fölfogásával találkozunk : «amíg mások főképpen élelmicikkekből igyekeztek a szemnek kellemes tárgycsoportot összeállítani, addig van der Heyden sokkal szíve-ebben fest meg egy egész szobasarkot)). Ezek az interieurszerű csendéletek többé-kevésbbé ugyanazon témának változatai : szoba belseje, középen keleti terítővel borított asztal, amelyen nagy, nyitott könyv és glóbusz (néha több) pihen. Az asztal mellett kandeláber, máskor karosszék, ölében fóliánssal stb. Az Esterházy-gyüjteménybŐl származó Csendéletünk (1. ábra) is ebből a fajtából való (vászon, 75 x635 cm), noha az intérieur kevésbbé hangsúlyozott. Tárgyát és készítésének idejét tekintve, legközelebb áll ahhoz a két képhez, amelyek jelenleg az amsterdami Goudstikker műkereskedŐ-cég tulajdonában vannak és a cég által legutóbb Amsterdamban rendezett érdekes csendélet-kiállításon is szerepeltek. 2 (2. és 3. ábra) Ezeknél az interieurszerű fölfogás uralkodik ugyan, mindamellett számos tárgyi részlet egyezik a miénkkel, azonkívül a szignálás módját tekintve, szorosabb kapcsolat állapítható meg a három festmény között. A legkorábbi közülük a 't Hooftgyüjteményből került a Goudstikker-cég tulajdonába és a következő jelzést viseli : J. v. d. Heyden oud 73 ja. Vagyis J. v. d. Heyden 73 éves korában. :t Bredius, aki az «Oud Holland» c. folyóiratban 1912-ben, a művész özvegyének hagyatéki leltárával kapcsolatban ennek a festménynek reprodukcióját is közreadta, az évszámot tévesen 73 helyett 74-nek olvasta. 4 Bredius nyomán a téves adat átment az irodalomba, nemcsak Bode 5 vette át, hanem a leíró katalógus szerkesztője, Hofstede de Groot is, aki elmulasztotta ezt az adatot ellenőrizni/' Ellenben 74 évesnek vallja magát a Goudstikker-cég tulajdonában levő másik festményen, amelyen a kandalló és a fiókosszekrényke eltűntek és helyettük három faragott és kárpitozott barokk támlásszék látható. A mi festményünk a témát tömörebb fogalmazásában adja. A kandalló és a fiókosszekrényke ismét előkerülnek. Uj motívum : a mennyezetről függő páncélos állat,' amely a horizontális vonalak unalmát megtöri, élénkséget, mondhatnók festőiséget visz a kompozícióba.** 1 Klinkhardt u. ßiermann, Leipzig 1912. I. Jahrgang. A szerzők igen helyesen mutatnak rá a 't Hooft-gyüjteményből származó festménynek (42. tábla) a miénkkel való szoros kapcsolatára. A festmény szignatúráját is közlik, de csak a nevet és ugyanakkor megjegyzik, hogy a festmény nincs datálva. Elhallgatják, hogy a név mellett ez áll : «oud 73 ja», vagyis 73 éves korában. Erre még visszatérünk. 2 Tentoonstelling «Het Stilleven». Amsterdam 1933. febr. 18— márc. 19. V. ö. Kat. 149. és 150. sz. :í A jelzésnek ez a módja, Hofstede de Groot értelmezése szerint, a művész büszkeségére mutat, hogy ilyen magas korban is kiválót tudott alkotni. 4 «De Xalatenschap van Jan van der Heyde's weduwe» 129—151. 1. Die Meister der holländischen und vlämischen Schulen. Leipzig, Seemann 287. 1. 8 V. ö. id. m. 451. 1. 332. sz. Ugyancsak téves itt a »Smith fi8-ra való hivatkozás, mert a két festmény nem azonos. A tévedésben a szerző itt is osztozik Bódéval. 7 Az Orsz. Képtár 1904. évi leíró lajstromában : «kitömött brazíliai páncélos állat (Dasypus)». 8 Bode festményünkről tévesen írja, hogy «a kandallón egy páncélos állat csontváza fekszik). V. ö. id. m. 287. 1.
