Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Hoffmann Edith: Iparművészeti és egyéb rajzok a Szépművészeti Múzeumban

Nem akarok e helyen a XVII. és XVIII. századi német rajzok nagy tömegére részletesen kitérni, melyekről újabban sikerült megállapítanom, hogy metszetekhez készültek mintalapul, mert 1932. évi tavaszi kiállításunk keretében a fontosabbakat úgyis kiállítottuk. A rájuk vonatkozó adatok tehát akkor kiadott katalógusunkban úgyis megtalálhatók.

1 Ezek közül csak Daniel Chodowiecky (1726—1801) három lapját említem, mert ezekre nézve a katalógus adatai helyesbítésre szorulnak. E rajzok számos más rajzzal együtt J. M. Basedownak a maga korában nagy feltűnést keltett munkájához, az «Elementarwerk»-hez készültek. Chodowiecky e terjedelmes munkát, melyen 1769-től 1773-ig dolgozott, 1774-ben adta ki nyomtatásban. 1785-ben már újabb kiadást kellett a műből rendezni s ez nem a szövegnek, hanem Chodowiecky bájos illusztrációinak volt köszönhető. Múzeumunk három rajza a XVII., XXVII. és LVII. táblák egy-egy képéhez készült. A metszetek az első kettőnél Schleuen, az utolsónál J. C. Krüger kezétől származnak. A XVII. táblán az emberi értelem növekedése van szemléltetve s képünk (a tábla 4. ábrája) a szabályosan egymás mellé állított kockák, fák számának legkönnyebb kiszámítását magyarázza. A XXVII. táblán néhány indulatról van szó, melyek közül a 3. kép azok ámulatát ábrázolja, kik a tengert s a hegyeket csodálják, továbbá a kis fiúkat, kik betanított kutyát látnak. Végül az LVII. tábla «Mesterségeket» mutat be, 2. helyen kötő asszonnyal (25. ábra). Ez utóbbi Chodowiecky legkedvesebb kompozíciói közül való.

2 E három rajz egy nagy vöröskrétával készült női arcképpel s két kisebb finom vázlattal együtt, kimerítően jellemzi Chodowiecky művészetét gyűjteményünkben. Helyesbítésre szorul egy «Vándor»-t ábrázoló rajz szerzősége is, mely az Esterházy-gyűjteményben Gottfried Schalcken hollandi művész (1643—1706) munkájaként szerepelt, s ezt az elnevezést viselte gyűjteményünkben mindmáig.

3 Az elnevezés azonban két nagyon hasonló név összetévesztésén alapszik. A rajz ugyanis nem Schalcken, hanem Johann Jakob Schalch (Schalch) német tájképfestőtől való, ki jóval később, Augsburgban, Angliában és Hollandiában működött (1723—1773). Mivel Schalch Rembrandt modorában dolgozott, különösen kézen feküdt a Rembrandtkörtől leszármazó hollandi művésszel való összetévesztése. Ha azonban összehasonlítjuk rajzunkat Schalchnak az Albertinában levő munkáival,

4 nem kételkedhetünk tovább abban, hogy kinek a művével állunk szemben, annál is inkább, mert a rajz kifejezetten a XVIII. század modorát tünteti fel (26. ábra). Utolsónak említem Anton Raphael Mengs-nek (1728—1779), a hajdan oly nagyra tartott klasszicista művésznek munkáját, a «Pasztorok hódolásá»-t (27. ábra). A lap a Delhaes-gyüjteményből származik, hol Correggio művének tartották (a Múzeumban 1 1. sz. Hollar, 1 1. és 13. sz. Rügend as, 73. sz. Dietrich, 87. sz. Klengel, 167., 168. Hiedinger» 173. sz. Brand stb. 2 A mű összes illusztrációi 1916-ban árvercztettek el Prestelnél Frankfurtban. Közülök 62-t M. v. Boéhn közölt. Dániel Chodowiecky. 62 bisher unveröffentlichte Handzeichnungen zu dem Elementarwerk von J. M. Basedow. Frankfurt a. M. 1922. A lapokat azonban nem azonosítja a metszetekkel s ezért értelmük is elvész. 25. ábránkat is közli a 44. táblán, de nem ismeri őrzőhelyét. 3 így volt kiállítva 1932-i németalföldi rajzkiállításunkon is. 228. sz. 4 Beschreibender Katalog der Handzeichnungen in der Graphischen Sammlung Albertina. IV. kötet. Wien, 1933. 1215—1218. szám.