Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

azon frissében egy nagy vázlatot fest : a «Genuai promenade»-ot.

1 Sétálók, lilabársony ruhás nő uszállyal, katonatisztek, fehér sétány-talaj

on. A háttérben tenger ; az égen narancsszínű nagy felkelő félhold. Ezenkívül még egy nagy tenger-képet fest a cápával, korábbi velencei útjának újra felelevenített emlékeiből. Az «ismétlés»-t és a «Szerelmes pár»-t folytatja és egy új tájképet kezd : a «Puszta golyamadarral» címűt (30. ábra).

2 A «Faun és nimfá»-t, melyet Humplmayer mégsem vett meg, hazaküldi s az július 2-án érkezik Jernyére. «A főszemély, a faun maga, oly szépen van kidolgozva, írja neki atyja — hogy engem valóban meglepett, s csodálom, hogy ennek vevője nem akadt, de másrészt örvendek neki, mert különben én nem láttam vala soha, s így nem is tudnám, mily szépen tudsz te már festeni. A ráma is igen szép, az is sok pénzbe kerülhetett)) s annak árát meg akarja neki küldeni. (1870. VII. 3.) Július 19-én a franciák megizenték a háborút Poroszországnak. Atyja aggódó kérdésére, hogy nem kellene-e hazajönnie, így válaszolt : «Örömmel vettem várvavárt leveledet s nagyon köszönöm a rámapénzt, ez a tempo jött, mert már egy krajcárom sem volt. Miattam egy percig sem aggódj, nekem semmi bajom nem történhet, ha a franciák is idejönnének. Nagy képem pár nap vagy egy hét múlva mindenesetre készen lesz, de ezenkívül még egy kisebb képen is dolgozom, melyen szintén már kevés munka van, tehát nem szeretném félbenhagyni s ezt is elkészítem hazautazásom előtt, s így hiszem, hogy augusztus 15-én innen elindulhatok. Egy második tájképet is festettem, de ezt a háború miatt még el nem adhattam, különben majd ez is meglesz, ha a dolgok jobbra fordulnak. Ha mindennel készen vagyok, sietek haza, mert nagyon vágyódom s Zsigát is szeretném még otthon találni.» (1870. VII. 29.) Augusztus elején csakugyan befejezte az «Anya és gyermeke» másodpéldányát (31. ábra), melyet Humplmayer 1000 forintért megvásárolt. 550 forintot már előlegként felvett, így most 450 forintot kapott, ami elég volt hátralékai kifizetésére és a hazautazás költségeire. A «Szerelmes pár»-t is befejezte a hó folyamán s a «Puszta gólyával)) c. tájképpel együtt bizományba adta Humplmayernek és hazautazott. A fő ok, amely hazautazását a háborús bizonytalanságon kívül sürgőssé tette, atyja terve volt, hogy vagyonát még életében szétossza gyermekei közt. Atyja bátyjával közösen birtokolta a családi birtokokat s a jó Laci bácsi önként ajánlotta fel, hogy nőtlen lévén, az ő fele részét életjáradék fejében már most átengedi öccsének, ki az egészet 8 gyermeke közt készült felosztani. Az osztás végrehajtása azonban még hosszabb időbe telt s csak 3 év múlva fejeződött be. Pali atyját arra kérte, hogy az ő részét annyival kevesebbre szabja, amennyibe az ő festői kiképzése került, hogy így testvéreit meg ne rövidítse. Atyja ezt ilyen formában túlzásnak találta s méltányos mérlegelés szerint szabta ki az egyes osztályrészeket. Palinak Jernye egy része jutott. Szinyei e nyáron nyugodt lélekkel mehetett vakációzni. Négy hónap alatt négy képet festett (nem számítva a kisebb, mellékesebb festményeket és vázlatokat) s ezek közül kettőt el is adott. A szerencse, úgy érezhette, csakugyan mosolyogni kezd feléje. 1 Müncheni műterméből eltűnt. ~ Holléte ismeretlen.