Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

Szinyei március közepe táján indult el Zsiga öccsével Jernyéről Pestre, onnét 22-én Bécsbe, s másfél napos időzés után Münchenbe, ahova 24-én érkezett. «Végtére megérkeztem szerencsésen ide, — írja atyjának — utazásom tovább tartott, mint gondolám, mert Pesten s Bécsbe is annyi ismerősre találtam, hogy nem szabadulhattam el oly hamar. Barátim itten nagy örömmel fogadtak s én is már egész otthonosnak érzem ismét magamat. Mostan atelier-met ürítgetem és fűtőm, majd holnap hozzálátok a munkához.» (1870. III. 28.) Néhány vázlatot festett, köztük a «Lovasok» kis skizzét (28. ábra).

1 a jernyei nagy lovaglások reminiszcenciáját, s a «Gyermekek a domboldalon» c. vázlatot,

2 melyet tévesen a Majális első skiccének tartottak. 29. Szinye (1870) Terve az volt, hogy néhány képet fest, pénzt szerez magának és elmegy Párizsba. A műteremben ott volt a «Hintazok» megkezdett nagy képe. De az a hév, mellyel hozzáfogott, a hosszú megszakítás közben kihűlt. Úgy látszik, barátai sem igen unszolták folytatására, a téma többeknek nem tetszett. A lengyel Josef Brandt (1841— 1015), ki Munkácsynak müncheni tartózkodása alatt műterem-szomszédja volt és aki Franz Adam révén ismerkedett össze a magyarokkal, azt mondta rá, hogy «Modebild». Szinyeinek ez kedvét szegte, a képet abbanhagyta és Humplmayer eredeti ideájára tért vissza : elkezdte az «Anya és gyermeke» másodpéldányát festeni. Négy1 Gróf Szirmay Eszter tulajdona, Szirmabesenyőn. 2 Régebben Jánossy Béla gyűjteményében, ma a Szépművészeti Múzeumban.