Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

SZINYEI MERSE PÁL ÉLETE ÉS MÜVEI nak szép jelei, én, ha te volnék, inkább oly gyönyörű nőarcokat festenék, mint azon gyönyörű kis caprice-féle alak, mit közöttük küldtél, mert azon gyönyörködve legel­teti az ember szemeit, hol vén papokat természetben is eleget lát. Képzelem, mennyit kacaghattál magad is rajta, mert az bizonnyal valami részeg hordár volt, kit papnak öltöztettél.)) (1808. VI. 27.) Az otthoni laikus ítéletek Szinyeit nem nagyon bánthatták, az izgató problémán, hogy a «püspök» modellje részeges favágó, kocsis vagy hordár volt-e, csak mosolyog­hatott, és mire e levelek hozzáértek, régi stúdiumai már kevésbbé érdekelték. Akkor már a Piloty-iskolában dolgozott új terveken s küzdött újabb nehézségekkel. A Wagner­iskolában festett tanulmányok — a hazaküldötteken kívül a biedermeier-kosztümbe öltöztetett modell mellképe — végül csak akadémiai stúdiumok voltak, melyeket sohasem szánt önálló képeknek s melyek csak eddigi tanulmány főinek fejlettebb folytatását jelentették. Erényeikkel és hibáikkal tisztában volt ; Piloty és Wagner, Max és Makart megmondták róluk részletes véleményüket. Tanulóéveit velük be­fejezte s megkezdte első művészi kísérleteinek korszakát. VII. A PILOTY-ISKOLÁBAN 1807 október—1809 október AZ ELSŐ ÉV : FAUN ÉS NIMFA Szinyei 1867 augusztusában egy Faust-kompozíción dolgozik. Témáját nem Goethe művéből, hanem a Faust népkönyvből merítette. «Mikor Faust kalandjaiból hazatért, az első, mit Mainz szülővárosa előtt talált, fia az akasztófán, azt leveszi és saját kezével ásott sírba temeti. A téma borzasztó, de fájdalmas és megható.» (1867. IX. 10—12.) «Unglücksmalerei» — mondotta volna Schwind. Sokat vesződött s köz­ben szomorúan írta Zsiga öccsének, hogy látja, mily távol van még a művészet azon fokától, mely után vágyódik! «Körülbelül ezen időben, mikor ezt befejeztem, •— írja atyjának — felszólított Makart és Benczúr, hogy mivel náluk a Piloty-iskolában, mivel sokan elutaztak a vakációk alatt, elég hely van, használjam fel az alkalmat és dolgozzak náluk. Piloty ugyan nincsen itten és nem tud róla semmit s én ezért vona­kodtam ezen ajánlatot elfogadni, de ők megnyugtattak, hogy a tanárnak ez nem lesz ellenére, mivel úgyis félig-meddig fel vagyok már véve, így tehát elfogadtam az aján­latot s a hó eleje óta fent dolgozom. A Faust-kompozíciót megmutattam Makartnak, neki a fődologban tetszett, csak némi tanácsokat adott ; ennek következtében egy új skiccet kezdtem, melynél a tárgyat az alapeszmében megtartottam, de a nevet el­hagyván, egy jelenetté travesztáltam a francia forradalom idejéből, minden bizonyos historikus név nélkül, mi nem szükséges ; ha találok neki nevet, jó lesz, de egyelőre csak egy szerencsétlen fiatal embert, kit felakasztottak politikus véleményéért, néhány barátai szürkületkor lopva az akasztófáról leveszik s magokkal viszik méltóbb helyre eltemetni.)) «Ezen skiccem sokkal jobb lett, mint az első, mindenkinek tetszik, tehát remé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom