Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

hét múlva ír haza. «Szerencsésen megérkeztem, egyfolytomban utazva, mint szándékom volt. Itteni barátaim nagy örömmel fogadtak, mit jól esett látnom. Pilotyt felkerestem, ő is a lehető legszívesebben fogadott s úgy nyilatkozott, hogy maga szeretne mielőbb iskolájába felvenni, csak azt monda, néhány jó kompozíciót és stúdiumot mutassak fel, hát felvesz. Mostan tehát iparkodnom kell, hogy valami okosat összehozzak, különösen kompozíciót illetőleg, ami még nagyon nehezen megy. Ha sikerül, akkor a legszebb pálya áll előttem, s ami több, legvérmesebb reményeimmel sem mertem annyira menni, hogy oly hamar sikert aratok. Annyival inkább nagy dolog volna felvétetésem, s nagy megkülönböztetés, mivel Piloty osztálya a legkitűnőbb egész Németországban, s ezért roppant sok fiatal festő törekszik oda feljutni, tehát a tanárnak van miben válogatni s ezek közt csak a legjobbat veszi fel. Hanem azért, ha ígéretét bírom is, nem fog az még mindjárt megtörténhetni, de egyszóval elébb, mint valaha álmodni mertem volna.» (1866. XI. 19.) Atyjának november 19-én volt születésnapja és másnap 20-án nevenapja ; e kettős ünnepet a család mindig kegyeletes figyelemmel ünnepelte. Szinyei levelét 19-én írta, s saját művészi ügyeivel való elfoglaltságában nem jutott eszébe, hogy atyjának gratuláljon, amiért az otthoniak méltán nehezteltek s ezt ismét társai rossz befolyásának tulajdonították. 0 azonban nem hagyja társait, «azok mind derék fiatal emberek, kiknek társasága sohasem fog szégyenemre válni ; ennél jobb társakat nem is választhattam volna magamnak.» (1866. XII. 11.) Ez év december 30-án iratkozik be a 22 éves Munkácsy Mihály ugyancsak a Wagner-iskolába. Munkácsy ott rosszul dolgozott ; akkor még egyáltalán nem látszott jelentékeny tehetségnek. Csakhamar ott is hagyta az osztályt és Franz Ádámnál tanult tovább. Munkácsy magyar ruhát és kucsmát viselt, ami az idegenben inkább az exotikum, mint a hazafiság hatását keltette ; Szinyei ellenben rendes polgári ruhában szeretett járni, a feltűnést kerülte és magával hozott atilláját sohasem hordta. A két ifjú annyira különbözött egymástól, hogy barátság köztük nem fejlődhetett. Munkácsy három évvel később, 1870 tavaszán Düsseldorfból jövet újra felkereste Szinyeit s megmutatta neki a «Siralomhaz» tanulmányait. Szinyei ekkor a «Szerelmes pár»-t s «Az anya és gyermeke» másodpéldányát festette ; problémáik annyira távol estek egymástól, hogy mind a ketten értetlenül állottak egymás művészetével szemben. Útjaik szétváltak, s ez volt utolsó találkozásuk az életben. Szinyei a Wagner-iskola rendes teendőin kívül teljes hévvel a kompozíciók készítésére adta magát. «En mostan a komponálásban gyakorlom magam, hogy mielőbb képes legyek Piloty osztályába jutni ; e célra éppen most komponálom «Attila halálá»-t (3. ábra), mit e napokban fogok Pilotynak megmutatni és az ő ítéletét s igyekezetem sikerét vagy nem sikerét legközelebb megírom.)) (1866. XII. 11.) Kompozíciója 1 nem sikerült s Piloty még nem veszi fel osztályába. Annyira el van csüggedve, hogy apjának kell őt vigasztalni. «Csüggedni bűn és gyalázat, — írja az neki — ha te most, miután több évet szenteltél az ecsetnek és már szép előmenetelt is tettél, elcsüggedve felhagynál művészeteddel, csak gúnyt és legfeljebb szánakozást fognál aratni, s önmagad előtt is szégyenkezned kellene. Sült galambok sehol sem 1 özv. Szinyei Merse Béláné tulajdona, Szegi, Zemplén megye.