Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

38 M ELL EB SIMON különös hatással a fejlődő fiatal művészre. «Passioval és kedvvel dolgozom mostan — írja atyjának — szép modelljeink vannak s tovább is ülnek, mint ezelőtt, s ezért jobban kidolgozhatjuk, miért többet is tanulok rajta, nagyobb változatosság is van s többnyire igen nagyban festjük, egész alakot életnagyságban. Wagner tanárom eddig meg volt elégedve, mind szorgalmammal, mind előmenetelemmel, mit ugyan szemtelenségnek tartanék magamról írni, ha ő több ízben előttem nem nyilvánította volna megelégedését.» (1866. VI. 7.) Közben a politikai láthatár beborult ; június 14-i szavazásával a frankfurti Bundesversammlung hadat üzent Poroszországnak. Bismarck második háborúja, a porosz-osztrák, kitört. Atyja június 20-án ír Palinak s kérdi, hogy mi volna a kívánsága a kéthavi szünidőre nézve? «En megvallom, legnagyobb örömöt találom abban, ha vakációkon gyermekeim mind körültem vannak, de nem akarhatom, hogy e miatt kiképzésed félbeszakíttassék vagy hátráltassák.* De mégis legcélszerűbbnek látja, ha hazajön, «minthogy a háború tettleg már kiütvén, előre nem látható annak lehető fordulatai.» Szinyei kint akart maradni s dolgozni. Július 2-án írja neki Zsiga öccse Eperjesről : «Azt hallom, hogy te nem fogsz visszajönni a szünnapokra,— hanem, nem akarom hinni, hogy ily háborús időkben oly nagyon kellemetes legyen a művészi élet, hacsak csataképekkel nem akarnál foglalkozni, mi azonban nem a legkellemesb mulatság, mert egy ágyúgolyót elnyelni minden ok nélkül, sőt minden legkisebb érdek nélkül, nem nagy élvezet. Azért csak jobb lesz visszajönnöd hozzánk, hadd verje ki a Német egymás fogát, semmi közünk bele.» Szinyei ekkor már meg is írta haza, hogy mégis megjön a vakációra. Levele július 3-án, a königgrätzi ütközet napján ért Eperjesre. Vagy két héttel később, Laci bácsija kedves hosszú levelére válaszolva írja : «Auf dein herzliches Schreiben würde ich gern in dem gewohntem lustigen Ton antworten, aber es ist mir unmöglich, da die Stimmung hier so drückend ist, dass man selbst hineingerissen wird, was eigentlich ganz natürlich ist, da dass Unglück so plötzlich Schlag auf Schlag gekommen ist, und zwar so, dass die mächtige Osterreichische Monarchie mit einem Schlag zu Boden gestreckt dar nieder liegt, dass sogar in den nächsten Tagen eine blutige Schlacht vor Wien bevor steht.» «Bis jetzt höre ich nichts davon, dass die Akademie früher als am Ende dieses Monats gesperrt werden sollte und darum möchte ich noch diese Zeit gerne benützen.» «Ich mahle fort wie früher, habe auch Fortschritte gemacht, zwar kann man sich dem Studium nicht mit der Seelenruhe wie in Friedenszeiten hingeben, darum sind auch die Resultate dem angemessen.» (1866. VII. 15.) Három nappal később írja atyjának : «Be kell várnom, míg a dolgok más fordulatot vesznek, vagy fegyverszünet, vagy béke is lesz, mi hihetőleg két hét alatt elválik, addig tehát itten maradhatok s aztán nyugodtan hazautazhatok. Ezen idő alatt itten hasznosan töltöm el az időt, mert az akadémiában jiilius végéig lesz modellünk.» (1866. VII. 18.) Négy nap múlva, július 22-én, megköttetvén a fegyverszünet, e hó végével nyugodtan hazautazhatott Jernyére. Vakációja több mint három hónapig tartott. Hogy ezalatt szorgalmasabban dolgozott, mint tavaly, azt abból következtethetjük, hogy a tunyaság vádja ezúttal