Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

hoffe dass du auch beruhigt sein werdest, von der Richtigkeit der Meinung Professor Piloty-s überzeugt.» (1865. I. 16.) Utóiratul hozzáteszi : «Maskor mégis csak magyarul fogok neked írni, mert csak jobban és szívélyesebben tudom magamat kifejezni.» A kérdés, hogy a történeti vagy a tájfestésre adja-e magát, még mindig túl korainak látszik, hisz egy éve sincs még az akadémián s a végleges felvételt sem érte még el. De mindenesetre indokoltabb, mint tavaly volt, Mezey műtermében. Ez idén mégis már néhány önálló tájképvázlatot készített, tájkép-emlékezete feltűnően élesnek bizonyult s ezenfelül a mesterre, Pilotyra is hivatkozhatott. De úgy látszik, atyja sejtése, hogy az alakrajzolás nehézségei riasztották el a történeti vagy figurális festéstől, nem volt egészen indokolatlan s az apai komoly szavak nem hullottak terméketlen talajba. Újult erővel fog hozzá az antik rajzoláshoz, ezúttal sikerrel. A Laokoóncsoportot rajzolja le nagyban és oly kitűnően, hogy tanárai teljesen meg vannak vele elégedve. «Az antik teremben dolgozvan», — jelenti március 15-én atyjának, — «e napokban végeztem be egy nagyobb munkát, a Laokoont, melyen sokat tanultam, és mások ítélete folytán dicsekvés nélkül mondhatom, hogy nagyot haladtam.»

1 Az eredmény nem késett, április 6-án megkapta a rég óhajtott Matrikelt. A komoly munka közben még sok minden egyébre is ráért. Már karácsony előtt kérte, hogy küldjék el gordonkáját, mert gyakorolni és továbbtanulni óhajt. Atyja eleinte húzódozott, félvén, hogy el fogja vonni tanulmányaitól, de végül anyja közbenjárására, ki boldog volt, hogy fia a zenét sem hanyagolja el, beleegyezett. Február elején kapta meg kedves «brugó»-ját, s néhány nappal később már hasznát vehette. A vidám müncheni farsang egyik fénypontja volt a Masken schwank, melyet a művészek február 17-én a Zentral-Halleban rendeztek. A magyarok csoportját ekként írja le egy müncheni újság : «Ein höchst Originelles und reizendes Bild bot ein Zigeunerlager in einer Ecke des Saales. Um einen leinwandbedachten Wagen lagen da dunkelbraune Männer und Frauen : noch glimmten die Kohlen unter dem russigen Kessel, darin sie ihr Mahl bereiteten. Als sie dann zu ihren Fidein griffen und — es waren ihrer acht oder zehn — Zigeunerlieder, Czardas und den Ragozymarsch spielten, da war es uns, als ritten wir durch die Pusta, mit Nikolaus Lenau : so meisterhaft spielten diese Steppensöhne.» A «ciganyok» közt Szinyei csellózott és Benczúr hegedült. Szinyei teljesen beleszokott a müncheni életbe. A farsang alatt több bálon és «egyéb mulatság»-on vett részt ; a tavasz beálltával ki-kirándult a környékre, a Mühltal-ba, Nymphenburgba, Starnbergbe. Télen át naponta kávéházba járt, szenvedéllyel billiárdozott, néha kártyázott is ; tavasztól kezdve gyakran csónakázott s a divatos művész-majálisokon (Maifest) mulatott. Eljárt néha színházba, operába (Tristan und Isolde), és koncertekbe, s közben szorgalmasan vette a csellóleckéket. Magyar művészbarátaival élt együtt ; kölcsönösen segítették ki egymást apró összegekkel ; együtt rándultak ki s együtt jártak a mulatságokba és a «Künstlerkneipe»-kre. Szorgalmas nappalok után vidám esték, a heti munka után mulatságos vasárnapok, derék barátok és gondtalan teljes szabadság : nem csoda, ha a fiatal művésznövendék megelégedett és nem cserélne egy királlyal. Az első tanév végével Szinyei megszerezte a végleges felvételt s nyitva volt A Laokoon-csoport rajza dr. Euuhs ügyvéd tulajdonában, Eperjesen.