Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

A Szépművészeti Múzeum 1931-1934-ben

kat dolgozott nagy osztrák művésznek, Franz Anton Maulbertschnek (1724—179(5) «A Szentháromság* című oltárképvázlata (16. ábra), mely a művész utolsó korszakában készült s azelőtt a bécsi Friedrich von Amerling-, majd a budapesti Glück Frigyes-gyűjteményben volt. Ugyanez évben adta át özv. M egyesi Schwartz Alfrédné i'irnő (Sopron) ideiglenes letétként Martin Schaffner német festőnek (1480 körül—1541?) «Krisztus siratása* című értékes festményét, mely azóta is a múzeum őrizetében van. 1932- ben a régi képtár hat darabbal gyarapodott. Vétel nem volt köztük, hanem részint örök letéteményezés, részint ajándékozás és hagyományozás útján kerültek a képek a gyűjteménybe. Különösen fontos közülök Many oki Ádámnak már említett önarcképe (18. ábra), melyet 1700—1702 körül festett. A kép a schleissheimi kir. képtárból származik. Fgy ezt, mint Johannes Zicknek (1702—1762) «David király és Náthán proféta» c. festményét a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete szerezte meg és adta örök letétül a múzeumnak. Beer József Constantin, a múzeum nagyérdemű képkonzervátora. nyugalomba vonulása alkalmából múzeumunknak ajándékozta Giovanni Domenico Tiepolonak (172(5—1804) «A pihenő szent csalad» című szép festményét (15. ábra). Özv. Glück Frigyesné és özv. ifj. Belzmann Ferencné úrnők a művészet és múzeumunk elhalt kitűnő barátjának, néhai Glück Frigyesnek gyűjteményéből Sebastian Vrancx (1573—1647)«Szeptember» c. festményét (12. ábra), mely a művésznek a hónapokat ábi'ázoló sorozatából származik, dr. Meiler Simon nyug. múz. igazgató. Christian Vincknek (1738—1797) «A keresztrefeszítés»-t ábrázoló vázlatát ajándékozta a múzeumnak ; míg gr. Pejacsevich Jolán hagyományából Ambrosius Bosschaert (1588—1640) «Viragcsendélet» című, letétként a képtárban már évek óta kiállított képe ment át a múzeum végleges tulajdonába. 1933- ban a régi képtár csupán két darabbal gyarapodott ; mind a kettő ajándékként került a múzeumba. Néhai Glück Frigyes örökösei : özv. Glück Frigyesné és özv. ifj. Pelzmann Ferencné úrnők Dirk Jan van der Laen-nak (1759—1820) «A kútnál* c. képét, Bedő Rudolf Januarius Zicknek (1735—1797) «Eliseus proféta» c. festményét adományozták a múzeumnak. 1934- ben a régi képtár 13 darabbal gyarapodott. Az előbbi évekkel szemben feltűnően nagynak látszó gyarapodásnak magyarázata az a körülmény, hogy múzeumunk csak ez esztendőben iktatta leltárába az 1932. évi velencei egyezmény értelmében a bécsi udvari gyűjteményekből nekünk jutott műveket. A bécsi udvari gyűjteményekből vettük át : 1. Hans Metrding (1435 ?—1494) kis szárnyasoltárának bal- és jobboldali szárnyát, melyek a Keresztvitelt és a Föltámadást ábrázolják (6. és 7. ábra). Csukott állapotban a szárnyak külső oldalán az Angyali üdvözlet látható grisaille-festésben. A középső rész Pyrker János László velencei pátriárka, egri érsek ajándékából 1836 óta a magyar állam tulajdona. A most átengedett szárnyképek lehetővé tették az oltárnak eredeti állapotában való összeállítását. 2. Jacopo Pobusti Tintoretto (1518—1594) «Herkules, ümphale és Faun» c. művét (10. ábra), melyet a művész működésének utolsó éveiben valószínűleg II. Rudolf számára festett. 3. Juan Carreno de Miranda (?) (1614—1685) Margit Terézia infánsnő arcképét (11. ábra), melyet régebben Velasquez ama művének tartottak, melyet megbízható feljegyzések szerint 1659-ben IV. Fülöp spanyol király megbízásából festett az osztrák udvar számára. Velasquez szerzőségét először Carl Justi vonta kétségbe, de véglegesen 1923-ban dőlt el a kérdés, midőn előkerült a bécsi Hofburg raktárából ugyanennek a képmásnak egy másik példánya, mely az infánsnőt nem zöld, hanem kék ruhában ábrázolja, s amely kétségkívül Velasquez sajátkezű műve. 4. Hans von Aachen (1552— 1615) 1598 után II. Rudolf császár számára készített, hét darabból álló sorozatának, mely a török háborúkból vett jeleneteket ábrázol, két képét : «Hungaria felszabadításá»-t és egy másik, közelebbről meg nem határozott «Allegorikus jelenet»-et ; 5. Michiel van Coxie( 1497— 1592) Mária királynét ábrázoló (?) képét; 6. egy XVI. század első felében élt németalföldi művésznek valószínűleg II. Lajost ábrázoló arcképét, s végül 7. Pierre Joseph Verhaghen (1782—1811) nagyméretű, magyar történeti tárgyú festményét : «Szent István fogadja a pápa követeit Székesfehérvárott 1003-ban» (17. ábra). Surányi Béla hagyatékából Nicolaes Berchem (1620—1(583) «Gazdasagi udvar» és Jan van Goyen (1596—165(5) «Scheveningeni tengerpart» című (13. ábra) képeit kapta a múzeum. Vétel útján kerültek néhai jánoshalmi Nemes Marcell hagyatékából a múzeum tulajdonába Colijn de Coter flamand művésznek (élt a XV. és XVI. század fordulóján) «Szent János evangélista* c. képe, (8. ábra), melynek megszerzését az indokolta, hogy a kép párdarabja, Colijn de Coter Szt. Magdolnája már 1917 óta a múzeum tulajdonában van ; vala-