Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

mondta neki, hogy evvel «minden pesti tájfestőt lefoz». Később nagyban is meg akarta festeni, de nem sikerült. Ugyanekkor festette az «Oculi»-t,' szintén csak tanulmány szerűen, befejezetlenül. 1894-ben ezt szintén újrafestette és befejezte ; a vadászhoz József öccse állt ekkor modellt. E két kép az 1884-ik év egész termése. 1885-ben semmi. 1886-ban saját kezelésébe vette át birtokát, mely eddig bérbe volt adva, bele kellett teljesen tanulnia a gazdálkodásba : ez minden idejét lekötötte. 62. Őszi táj (1900) 1887-ben elvált tőle felesége s magával vitte két leányát ; ő egyedül maradt Félixszel. 1884-től 1894-ig 10 sivár esztendő, művészi munka nélkül, anyagi gondok közt. 1890-ben atyja arcképét festi meg díszmagyarban 2 az eperjesi megyeház részére. 1894-ben Zemplényi Tivadar jön hozzá Jernyére, ott marad egész nyáron, szorgalmasan fest s láttára Szinyei is előveszi festőkészletét. Befejezi a vagy 10 év előtt festett természettanulmányait, az «Oculi»-t s a «Patak»-ot,a Bécsben félbenhagyott «Rokokó»-t, s az «Öszi táj» c. régebbi vázlatával együtt beküldi a téli tárlatra. Képeit a kritika 1 Az eredeti tanulmány Wolfner Gyula gyűjteményében (61. ábra); a kész kép a Szépművészeti Múzeumban. - Szinyei Merse Félix tulajdona, Tiszakürtön.