Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

már tökéletes bolondnak deklaráltak, nagyon mulattat. Még eddig el nem adtam.» (1872. XI. 20.) A képpel nem volt szerencséje. Már az eredeti stúdiumon sem sikerült a napfény ábrázolása, s most, hogy a nappalt alkonypírrá festette át, az egész túlnehéz, túltónusos lett. Úgy látszik, barátainak sem tetszett s megjósolták, hogy bajosan fogja eladni, pedig a 700 forint, melyből augusztusi és szeptemberi kiadásait is fedeznie kellett, már fogytán volt ; ez is elkeserítette. Azt hitte, hogy képét nem értik. Érdekes lélektani jelenség, hogy ugyanakkor, mikor a «Majális»-on dolgozik, a «Lieblingsplätzchen»-t tartja merész oppozíciónak. Atyja több levélben faggatta, írja meg neki, miben tért el a müncheni iránytól s az elfogadott szabályoktól, s mi mondható képén bolondnak? Először nem válaszol, azután próbálja megmagyarázni. «Mai magyarázatod után — feleli neki atyja —• 42. Kentaurok rohama (1873) még kevésbbé értem, mivel sértetted meg annyira az ottani ízlést, mert hogy zöld fát csakugyan zöldre, az alkonyat pírját pedig pirosra kell festeni, az természetes, s különben nem is lehet, az egészből csak annyit értek, hogy a kép nem sikerült ; ez baj, ez fátum, de teljességgel nem ok a kétségbeesésre, más képek kitűnően sikerültek, egyik ferdén ütött ki, az más művészeken is megesett már, e miatt nem kell elcsüggedni, de kettős buzgalommal nekiállani, s ha igazán akarod, a közelebbi festmény fényes sikert fog aratni, ez meggyőződésem, a tehetség nem hiányzik, csak kifejtened kell azt, ez pedig egyedül tőled függ — ergo nem kell duzzogni, nem dacoskodni, hanem megrázva serényedet, dühösen nekiállani a munkának s a diadal meglesz.» (1872. XII. 19.) Másnap újra ír fiának, pénzt is küld neki, örvendetes hírt is közöl vele, hogy öccse, József, hamarosan Bánó Etelka vőlegénye lesz, s «csúffá tesz titeket, vén komondorokat», s újra biztatja, «mondom, ne duzzogj, hanem jókedvvel végy elő egy más darab vásznat s ismét rózsaszínben látandod a világot.)) (1872. XII. 20.)