Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Gombosi György: Pannóniai Mihály és a renaissance kezdetei Ferrarában

PANNÓNIAI MIHÁLY ÉS A RENAISSANCE KEZDETEI FERRARÁBAN Pannóniai Mihály ismereléhez rendelkezésünkre áll egy sor publikált okmány a ferrarai levéltárból és egy hitelesen szignált festmény a Szépművészeti Múzeumban (1. ábra). Az okmányokból kiderül, hogy Mihály, Miklós fia, nem közönséges megbecsülésben álló mester volt a ferrarai udvarnál az 1415—1464 közli években; a festményben pedig stilisztikus kapcsolatok jeleit találjuk fel, amelyek azt mutatják, hogy a magyar származású mester teljesen belekapcsolódott a ferrarai művészet életébe, művészetének formai elemei általában megfelelnek azoknak, amelyeket a XV. században Ferrarában várhatunk, s amelyeket egy más, eltérő változatban, Cosimo Tura képvisel legjellemzőbben. Ennek alapján Pannóniai Mihályt legtöbbször mint Cosimo Tura követőjét említik az irodalomban. Elég egy pillantás az okmányokba s lálnunk kell, hogy tévesen. Mihály mester működése 1415-re nyúlik vissza ; ekkor már érett embernek kellett lennie és 1451-ben, mikor Cosimo Tura először jelenik meg mint művész az agg magyar mester oldalán, ennek már legalább negyvenéves lisztes művészi mult és legalább hatvanéves munkás emberélet állt a háta mögött. Röviddel ezután a mester meg is hal: valószínű, amint látni fogjuk, hogy 1459-ben, de mindenesetre 1464 előtt. Sok ideje tehát nem is maradhatotl volna arra, hogy az Estek új kedvencének, a 29 éves Cosimónak hatása alá kerüljön. A két művész között a stíluskapcsolat tehát lehet kézenfekvő ; új megvilágításra szorul azonban az elsőség kérdése : Pannóniai Mihály volt-e Tura követője, vagy pedig Tura volt-e az, aki a közös stílusvonásokat az idősebb mester tanításából merítette. Ferrara a XIV. században és a XV. elején semmi jelentékenyet sem tudott a festészetben produkálni : a polgárilag erős városok mellett teljesen háttérbe szorul. Ellenben 1430 körül — Lionello d'Esté ekkor még nem uralkodott, de már megkezdte mecenási működését — nagy virágzás indul meg s ekkor gyors egymásutánban jelenik meg Ferrarában négy olyan név, amelyekhez fogható nem volt több az akkori Európában : Pisanello, Roger van der Weyden, Piero della Francesca s végül Mantegna, akinek fellépése azután végzetes is lett a ferrarai művészetre nézve.