Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Baldass, Ludwig: Két középrajnai festmény magyar múzeumokban

KÉT KÖZÉPRAJNAI FESTMÉNY MAGYAR MUZEUMOKBAN a) Egy Madonnakép a frankfurti Péter-oltár mesterének köréből. A budapesti Szépművészeti Múzeum 687. sz. alatt egy Madonnaképet őriz (()8X58 Va cm), amely alsó szélén nyilvánvalóan csonka. Az elölről ábrázolt, koronás Szűzanya balkarján tartja a felöltözött Jézus-gyermeket, aki baljában mondatszalagot tart, jobbkezével pedig anyja ruhájába kapaszkodik. Mária felemelt jobbjában egy tintatartó s ennek nyílásában egy lollszár látható. A tolltartó egy zsinórral a Madonna csuklójához van erősítve. Kétoldalt három-három angyal jelenik meg; a lant verő baloldalt elől ugyanolyan tollal pengeti hangszerét, mint amilyen a Madonna tintatarlójában van (1. ábra). A kompozícióban mindenekelőtt az elrendezés zsúfoltsága tűnik fel. Szorosan egymás mellett helyezkednek el a fejek. A típusok nem igen változatosak, a Krisztusgyermek arca majdnem ugyanolyan, mint az angyaloké. Kedvesek a Madonna karcsú, végleien finoman megformált kezei. Bár a kép le van vágva, fel lehet ismerni, hogy gótikus lendülettel kihajló balcsípővel áll. Szemmellátható az akkor uralkodó horror vacui-nak megfelelő díszítőkedv a ruhákban és a gazdagon ékesített nimbuszokban. A sajátszerű, magas korona gazdagon ki van rakva ékkövekkel és gyöngyökkel. A színezés egyszerű. Mária aranybrokát ruhája fölött kék kabátot visel, a Jézus-gyermek ruhája valamivei sötétebb barnás brokátszövetből készüli, az angyaloké piros, kék, vagy zöld és részben szintén arannyal van díszítve. Vállkendőiknek és kézelőiknek fehér színe, Mária fátyla szakítja meg a sötét színezést. Az első pillantásra látható, hogy a mű az úgynevezett ((lágy stílus)) periódusának végéről való. Nehezebb a dalálás kérdésénél a keletkezés helyének megállapítása. Térey 19Bí-i Bégi Képtár-katalógusában a kép, Takács Zoltán javaslatára, mint a westfáliai iskola terméke szerepel, a XV. sz. első feléből, azzal a megjegyzéssel, hogy Hermann Vock rokonságot lát benne Meister Francke műveivel. A két lokalizálási kísérlet különben nem zárja ki egymást, de mielőtt közelebbről foglalkoznánk velük, kíséreljük meg, hogy nem lehet-e a képet más német festményekkel együtt egy szorosan összetartozó csoportba foglalni. A budapesti kép stílussajátságaival két hasonló képben találkozunk. Az egyik egy kis képecske a berlini Deutsches Museuinban (2. ábra), amely a Mádon-