Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Péter András: Pietro és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskó-ciklusa

Lorenzetti Jézus bemutatására utal a kis londoni Sposalizio hárombajós templomának alaprajza és felépítése is. S az épület homlokzatának hasonló hármas beosztását mutatja az orvietói freskó is, bár e homlokzat felépítése és vimpergái arra vallanak, hogy a festő Ambrogio egy sienai falfestményét, a Ferencrendiek martiriumát (Siena, S. Francesco) használta fel architektúrájához mintaképül. Az épület homlokzatának hasonlóképen hármas beosztását mutatják a téma XV. századi ábrázolásai is. De míg Sano és Veccbielta képein az árkádok és az azokat tartó oszlopok és pillérek felépítése teljesen megoldott, addig az ismeretlen Sassetta-tanítvány predelláján az oszlopoknak nincs tektonikus funkciójuk, mert az árkádok, amelyeket tartaniok kellene, nem láthatók. (Ez a vonás világosan bizonyítja a festő önállótlanságát és azt, hogy képe feltétlenül egy másik alkotás másolata, amelynek csak egyes motívumait, de nem tektonikus egészét másolta. Ennek ellenére is világosan felismerhető az eredeti festményen volt homlokzatikiképzés : az oszlopok által tartott három ív gondolata.) A három predellakép közül Sanoén és a Sassetta-iskoláén a cselekmény résztvevői egy keskeny szín25. ábra. Sassetta követője : Mária eljegyzése. Roma, Pinacoteca Vaticana. padszerű térrétegbe vannak helyezve s csupán Vecchietta festményén van az épület mélysége a század második fele sienai művészetének elvei szerint erősen hangsúlyozva és belseje gazdagon dekorálva. E különbségeken túl, amelyeket a képek keletkezési ideje és festőiknek egyénisége is megmagyaráz, az összes felsorolt Sposalizio-ábrázolásokban találunk két közös, mindegyikben visszatérő kompozíciós gondolatot : az épülettér vagy legalább is a homlokzat hármas beosztását és a főszereplők csoportjának (Mária, József és a főpap) a képsík és az architektúra középtengelyébe való helyezését. Az architektúra ilyen megoldása alól csak a San Leonardo-freskó képez kivételi, de a középső főcsoport elrendezése mindenütt azonos, éspedig úgy az egyes alakoké, mint az egész csoporté. Maga a csoport a kompozíció középtengelyébe van állítva: a főpap teljes homloknézetben a kép közepébe, Mária és József pedig tőle kétoldalt, az első háromnegyed, az utóbbi teljes proíilnézetben. E két fontos arcbitektonikus és kompozicionális vonás állandó megegyezése jelentős bizonyíték az ábrázolások közös forrásának feltételezése mellett. S e hipotézis jogossága még nyilvánvalóbbá válik, ha e képeket más sienai Sposalizioábrázolásokkal hasonlítjuk össze E fent leírt kompozíciós típus mellett ugyanis