Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Péter András: Pietro és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskó-ciklusa

amelyet a négy változat eredetijének festője az ágy térképző merőlegesével és a szoba közepének szabaddá tételével tudott elérni. A térképzet erősítéséhez jelentékenyen hozzájárul még a terem hátsó falának nyitott ajtaja, amelyen keresztül Bartolo di Frédi és Sassetta képein egy asszony lép a helyiségbe, míg a sienai dóm freskóján két, az ajtónyílásban álló nőalak hangsúlyozza az itt alkalmazott illuzionisztikus téralkotási módszert, (Giovanni di Paolo képén ez a hátsó ajtó hiányzik, helyét a nagy, nyitott kandalló foglalja el, amely Sassetta festményén a bal oldalfal mellett látható.) A kép racionális térszerűségét még fokozza a szoba 20. ábra. Sassetta : Mária születése. Asciano, Collegiata. közepén szabadon, teljes plasztikus értékben kibontakozó fürösztési jelenet, amely Pietro Lorenzetti festményén a kompozíció előterében van összezsúfolva. E négy festménynek a Lorenzettiek művészetével való kapcsolatára nem kell külön utalnunk, hiszen ábrázolási módszereik s architektúráik részletformái nyilvánvaló összefüggéseket mutatnak Pietro Lorenzetti ismeretes Mária születésével. Bizonyítanunk kell azonban azt, hogy e négy alkotásban nem a ma is ismert Pietro-féle kompozíció szabadon átalakított változataival állunk szemben, hanem hogy mintájuk a másik, ma már ismeretlen, elpusztult Lorenzetti-festmény volt, amelyről a források megemlékeznek. A négy ismertetett s egymással motívumkincs, kompozíció és elrendezés szempontjából szoros összefüggésben álló festmény