Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében
leszi. Ezek lennének azok a Madonnák, melyekéi felfogásom szerint Ghibertinek lehet tulajdonítani. Miután az egyiknek pontos terminus ante quem-jét ismerjük, a többieké! pedig datált munkákkal lehet kapcsolatba hozni, chronológiai elrendezésüket is megkísérelhetjük. A Bargello-Maelonnának redőstílusa az I. kapu evangélistáira emlékeztet, felépítése is még laza, úgyhogy keletkezésének idejét a quattrocento első évtizedére tehetjük. Körülbelül ekkor készülhetett a SiltenMadonna is, melyen csírájában megtalálhatjuk a későbbi Madonnák báromszögű kompozícióját és a nyakat övező ívelt redőrészlet motívumát. Éppen mivel kompozíciója még nem eléggé kiérlelt, redővezetése is bizonytalan, a redők ívelését sok apró ránc zavarja meg, amint ezt Ghibertinek csak korai művein láthatjuk: ezt a Madonnát szintén a XV. század elejére kell datálnunk. 1420 körül keletkezett a budapesti ülő szobor, mely szigorúan tektonikus, zárt kompozíciójával új állomást jelent Ghiberti fejlődésében. A rákövetkező decenniumban készülhettek a berlini 22-es (1426 előtt !) és 21-es számú Madonnák és a Volpi-Madonna, melyeknek zárt, háromszögű kompozíciói ugyanazon alapgondolat szerint épültek fel, s redőkezelésbcn is a legközvetlenebb összefüggést mutatják. 1 Ezeken kívül van még néhány Madonna-relief, melyek többé-kevésbbé Ghiberti hatását mutatják. Első helyen áll a Huldschinsky-gyüjlemény Madonnája, melynek felépítése és redővezetése közeli kapcsolatot mulat a Berlin 21—22 — Volpicsoporftal, fejtípusai azonban — legalább reprodukció alapján ítélve — Ghibertitől idegenek. Ugyancsak a Berlin 21 22—Völpi-csoport kompozíciótípusán ihlelődött a berlini 6. számú Madonna is. Sajnos, eddig publikált példányai (Berlin, Bologna' 2 ) nem nyújtanak elég alapot arra, hogy magának a mesternek tulajdonítsuk. Már kissé távolabb áll, de még mindig a Ghiberti-féle kompozíciói és bizonyos tekintetben a Madonnatípust követi a berlini 9. számú Madonna (jobb példány München, Tucher-gyüjt.), a mester személye ellen szólanak azonban a redővezelés, különösen a fejkendő manierisztikus apró ráncai, a Bambino típusa és a Madonna jobbjának értelmetlen gesztusa. Valószínűleg attól a művészi öl való, aki a berlini 8. számú Madonnái mintázta, melyet Bode teljesen alaptalanul hozott kapcsolatba Ghibertivel. A berlini 9. számú Madonna későbbi ügyes átfogalmazása a detroiti múzeum stuccoreliefje. A Ghiberti-féle háromszögű zárt kompozíció hálása érezhető a volt Beckerath-gyüjtemény egyik Madonnáján is (Aukciókatalógus 80. sz. ;í ), amelyen a gyermek beállítása, sőt a Madonna fejlipusa is a budapesti ülő Madonnára emlékeztet. Azonban bizonyos idegenszerűség a Madonna fejhajlásában és tartásában, továbbá bizonytalanság a redőkezelésbcn ellene mond annak, hogy magának a mesternek at tribuáljuk. Mindezek a Madonnareliefek a Berlin 21 22-\ olpi-csoport kompozicionális alapgondolatának változatai. 1 Az én összeállításom szerint Ghiberti késői korszakából jelenleg nem ismerünk Madonnakompozíciót. Hogy ezek milyenek leheltek, arról a Porta del Paradiso egyik reliefjén (Mózes a Sinai hegyen) levő, gyermekéi vivő anya alakja és ugyanennek a kapunak a keretét, díszítő női fejek adhatnak fogalmai. 2 Üedalo III/II, p. 346, :í Nachlass Adolf von Beckerath. Berlin, B. Lepke's Kunstauktionshaus. Kat. 1755, Berlin, 1916, No. 80. Taf. 16,
