Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében
neki. Legutoljára Wulff 1 foglalkozott ezzel a kérdéssel, ki néhány újabb darabbal egészítette ki a sorozatot és megkísérelte őket fejlődéstörténeiileg csoportosítani. Bode fejtegetéseinek kiinduló pontja a berlini 22, számú ~ Madonnának egy olyan példánya, melynek talapzatát a Porta del Paradiso egyik fekvő alakjának másolata díszíti. Ez a Madonna számtalan másodpéldányban ismeretes, egy barnaszínű stuccomásolat (29. ábra) van a Szépművészeti Múzeumban is, hol mint firenzei mester műve 1440 körül van kiállítva (Kat. sz. 31). A másolatok egymástól főleg arctípusban igen különböznek. A modellálás és különösen a színezés a benyomást lényegesen megváltoztatja, mint ezt a publikált darabokon tapasztalhatjuk (Berlin, 22. sz. ; berlini példány a fekvő alakkal a talapzaton ; Firenze, Mus. Bardini; 3 Bologna, Pini-gyüjt. 4 ). Ha ezt a típust csak a Museo Bardini l'ot. Brogi Fot. Brogi 31. ábra. Ghiberti: Női fej. 32, ábra. Ghiberti: Női fej. Firenze, Battistero. Firenze, Battistero. példányából ismernénk, akkor aligha lenne lehetséges benne Ghiberti művét felismerni. Éppen ezért a másodpéklányok különbözőségét különösen stuccoreliefek meghatározásánál fokozottabb mértékben kell figyelembe venni. A budapesti példány a jobbak közül való, a Madonna szelíd szépsége még teljes egészében jut érvényre. Mint említettem, ezt a típust először Bode hozla kapcsolatba Ghibertivel, meghatározása azonban Berlinen túl nem talált visszhangra, úgyhogy talán nem 1 Wulff, ().: Ghibcrtis Entwicklung im Madonnenrelief. Berliner Museen. Berichte aus den preuss. Kunstsammlungen. 1922, S. 91. - Számozás a Schottmüller-katalógus alapján. — Schottmüller, Fr.: Die italienischen und spanischen Bildwerke der Benaissance und des Barocks in Marmor, Ton, Holz und Stuck. Berlin, 1913 (Königliche Museen zu Berlin). :î Dednlo IV/II, p. 502. 4 Dedalo III II. p. 348.