Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Fleischer Gyula: A felsőelefánti gróf Edelsheim-Gyulai kastély és mennyezetképei

A harmadik festés már a XV1I1. században kerülhetett szobrunkra. A korona, a haj és arc megmaradt az (döbbeni állapotban. A palástol vastag és durva, csiszolatlan krétaalappal vonták be, mely helyenként a finom kis ráncokat teljesen kitöltötte és eltüntette, s egyébként is a felület finomsága rovására eldurvította a plasztikai hatást. A paláston csiszolt aranyozást, mégpedig bólusz alapon, míg a ruhán mixtion alapon csiszolatlan aranyozási alkalmazott ez a harmadik átfestés. Az utolsó réteg végre a tizenki'encedik századra jellemző, minden technikai tradíciót nélkülöző attestés. Ebből az időből származik a balkéz hüvelykujjának kiegészítése. Ekkor faragták le az alsó szemhéj egy részéi is, hogy a szem nagyobbnak lássék. Az arc és a kezek világos alapozáson olajfestékkel voltak átfestve. Az átfestő az arc középkori szépségideálját — mely nem felelt meg neki — lehetőleg átalakította azzal is, hogy a szemöldököt jóval lejjebb helyezte, a szem íriszét nagyobbra és barna helyett kék színűre festette és a vékony, szigorú rajzú ajkakat vastagabb, elmosódott, lágy körvonalúakkal helyettesítene. A hajat okker alapra sötétbarna, a ruhát rikitópiros, a palást bélésrészeit kék és a cipőket fekete olajfestékkel festette ál. A palást külsején a krétaalapból kitörölt, hiányzó részeket durván gipsszel töltötte ki és aranybronzzal vonta be. Az arany korona hasonló bánásmódban részesült. Ha már most a helyreállítást az eredeti réteg niegrögzítésével kezdtük volna, — ami a rendkívül vastag barokk foglalatréteg miatt nagyon meg volt nehezítve - megkeményedtek volna a felsőbb, későbbi rétegok is, ami eltávolításukat majdnem lehetetlenné tette volna. Ha pedig előbb ezeket távolítottak volna el, el nem kerülhettük volna, hogy az erősen meglazult és minden, a legkönnyebb érintésre is leomló eredeti réteget sokhelyütt magukkal ne rántsák. így kénytelenek voltunk a két műveletet egyszerre végrehajtani. Előszóra könynyebben leváló, fölső rétegeket választottuk le, aztán elővigyázatosan kaséin, vagy, szükség szerint, viasz aláfecskendezésekkel rögzítettük meg az eredeti réteget, egymásután, mindig csak egy-egy darabon, hogy az ezen eljárás által meglágyult felsőbb rétegekel egyidejűleg végleg eltávolíthassuk. Könyebben, csupán elővigyázatos lepattantással, lehetett a palástbélés lapis-lazzuli foglalatjáról és az arc és a kezek temperafestéséről a későbbi rétegeket eltávolítani. A ruháról és a cipőkről kémiai oldószerekkel (spiritusz, cloroform, aceton és helyenként a készen kapható «Chromophag» segítségével) leheteti az olaj lestéket leoldani, mert ilt nem veszélyeztette a vastag rávont krélaalap az alsó rétegeket. Legtöbb nehézséget a paláston gipsszel és aranybronzzal kiegészített helyek okozták, tekintve, hogy ezek még acelonra sem reagállak. Csupán mintán elővigyázatos lekaparás által ollávolítottuk ezeket is, kezdhettük meg a kiegészítési munkálatokat. Itt elsősorban arról kellett gondoskodni, hogy miután az eredeti festés kisebb folytonossági hiányok mellett egykori állapotát visszanyerte, először ezeket a lepergeti, kis alaprétegrészeket kipótoljuk, nehogy idővel a határos részek to\ ább leválhassanak. Miután a fát gyenge onyvesvízzcl oltottuk, szükség szerint 2-3, mindig lágyabb krétaalapréteggel töl'öttük ki a mélyedéseket, mindegyik réteget a következő ráhelyezése előtt gondosan lecsiszolva, nehogy az eredeli foglalaton lapadjon belőlük valami. Ugyancsak krélaalappal egészítettük ki az alsó szemhéjak lefaragott részét (alakjuk pontosan meg volt állapítlialó a megmaradt nyomokból). Ezeket a kiegészített foltokat aztán — nehogy fehérségük: kel zavarják az összbenyomást — az alapI színhez illően színezlük, úgy azonban, hogy a figyel mes szemlélő és a szakember röglön megállapíthassa későbbi voltukat. Miután aztán az egész felületid végleg gondosan megszabadítottuk a rátapadó krétaportól és amennyire lehetséges volt, a későbbi alapok maradványaitól slb., a szobrot vékony konzerváló viaszréteggel vontuk bo, moly ; fényesre dörzsölése és polírozása után a régi j színek és arany maradványainak visszaadja egykori ragyogását, egyszersmind azonban a felületet káros behatások ellen is némileg óvja. LEWEKE-WEYDE GIZELLA