Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Pigler Andor: Giovanni Battista Pittoni Szent Erzsébet-vázlata

nagy festmény előkészítésére szolgált.

1 Ez az analógia elsősorban azért bír fontossággal, mert a Szent Erzsébet-kompozició keletkezésének idejét is hozzávetőlegesen meghatározza. De nemcsak ilyen általános sajátságok, hanem képünk részletei, egyes alakjai is fellelhetők Pittoninak már régebben ismert alkotásain. Így a felhőn fekvő helyzetben lebegő nagy angyal vonásról vonásra mása a Borgo di Yal Sugana templomában lévő Szent Málé-kép

2 angyalának, míg a baloldali, térdelő angyal beállításában leljesen megfelel a párisi Louvreban lévő ((Kulcsátadás)) egyik angyalalakjának.

3 A stíluskritikának ezek szerint itt könnyű dolga van, s ami a Szent Erzsébet-kép kompozícióját illeti, Pittoni szerzősége nem lehel kétséges. Az amúgy is nyilvánvalóan megbízható eredményt tökéletesen megerősíti az a körülmény, hogy Pittoni egy ilyen tárgyú művéről már a festő életében írott forrás is megemlékezik. Luigi Chizzola bresciai guidája szerint 1700-ban a bresciai Barbisoni-gyüjteményben volt «un disegno a olio di S. Elisabella che dispensa l'elemosina, del Pittoni».

4 Kérdés csak a festmény sajátkezűsége lehel, minthogy a kompozíció feltűnő nagyszámú másolatban, különböző kezektől származó variánsokban maradt ránk. v\z eddig isméit példányok a következők: 1. Graz, gróf Atteins Ferdinánd tulajdonában (miként valamennyi további példány, szintén vászonra festve, 69'5x435 cm. 3. ábra). A színkompozicióban nem tér el a budapesti képtől, de össztónusa hűvösebb, általános hatása keményebb, nyersebb. Eormakezelése felületes.

5 2. Klosterneuburg, a kolostor egyik «Kaiserzimmer»-ében (70x54 cm.). A színezés itt is hűvösebb, mint a budapesti példányon. A szélességi kiterjedés megnövekedett. A másoló kéz meglehetős pasztózusan festett, hogy így mímelje az eredetit, a típusokból azonban kiölt minden Pittoni-jelleget. 3. Augsburg, az egykori Dominikánus-templomban kiállított Sigmund Röhrergyüjteményben (71 '7x41 3 cm.). Meleg színhatás, amiben nagy része van annak, hogy csaknem valamennyi alak testszíne vöröses, helyenként tűzvörös reflexekkel. A félárnyékok ilt is zöldek. A színek általában tömörebbek, sötétebbek, mint a budapesti képen. A festésmód merészen lendületes és rendkívül pasztózus ; a lényekben szinte tésztaszerűcn felrakott festéktömegekkel dolgozik.

<! 1 E vázlat ki volt állítva 1929-ben a velencei Setlecento-kiállíláson. A padovai festményre vonatkozólag I. Laura Pittoni: Dei Pittoni. Bergamo 1907. p. 43 s. és Laura Coggiola Pittoni: L'arte di G. B. Pittoni in una nuova sotie di opère inédite di lui. «Bassegna d'Arte» 1914. p. 173. 2 Repr.: U. Ojetti k. Dami X. Tarchiani : La Pittura ttaliana de] Seicento e del Settecento alla Mostra di Palazzo Dilti. Milano —Róma 1924. lav. 233. és /.. Coggiola Pittoni: G. B. Pittoni («Piccola Collezione d'Arte»). Firenze 1920. tav. 11. :i Bepr.: L. Coggiola Pittoni : Per la ricostituzione dell'opera di Giambaltista Pittoni. • Bassegna d'Arte» 1912. p. 24. 4 Luigi Chizzola: Le Pitture e Scullure di Brescia (die sono esposle al pubblico, con un'appendice di atcuno private galterio. Brescia 1700. p. 100. •' Repr.: Karl Garzarolli-Thumlackh : Die Barockausslellung im Museum .loanneum in Graz. Wien 1924. Nr. 20. levesen mint «Daniel Gran . . . Varianle zum Hochaltarblatte (!) der Karlskirche in Wien.» <! 1922-től 1925-ig letélképen a müncheni Hégi Pinakothekában A. F. Maulbertsch neve alatt voll kiállítva. Repr.: Adolf Feulner: Die Sammlung Hofrai Sigmund Bohrer. Augsburg,