Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

felvirágzott síremlék-kultusz képviselője, addig gyűjteményünk egy pompás vízfestmény-sorozata e kor monumentális szobrászaiának másik típusát mulatja be: az emlékművekét. E rajzsorozat szerzőjét és hovatartozását Meiler Simon állapította meg. E lapok u. n. Visierungok ahhoz a nagyszabású emlékműhöz, melyet Lajos württembergi herceg emeltetett 1578—84-ben elődeinek a stuttgarti Stiftskircheben. Készítőjük a laudenbachi Sem (Simon) Schlör volt

1 (83. ábra). Tizenegy lovag álló szobra a württembergi grófok eszményi alakját tünteti fel, címereikkel díszített egységes nagy építménybe beállítva, mely a kórus egyik falát teljesen elborítja. A 11 közül 9-nek tervét Múzeumunk őrzi (82. 84. és 85. ábra). A grófok kor szerint következnek egymás után, az ablak felől haladva a templom belseje felé. Mégpedig : 1. Graf Ulrich I. mit dem Daumen, der Stifter. 1240—1265. (E. 18. 56a). 2. Graf Ulrich Sohn Eberhards I. 1290—1315. (E. 18. 56). — 3. Graf Eberhard 1. der Erlauchte. 1265—1325. (E. 18. 57a). - 4. Graf Ulrich III. 1325—1341. (E- 18. 57.) 5. Graf Ulrich IV. 1314—1366. és 6. Graf Eberhard II. der Greiner, der Rauschebart 1344—1392, hiányzanak sorozatunkból. 7. Graf Ulrich Sohn d. Greiners, ki 1388. aug. 23. Döffingennél esett el (E. 18. 54). — 8. Graf Eberhard III. der Milde 1392—1417. (E. 18. 58). — 9. Graf Eberhard IV. der Jüngere 1417—1419. (E. 18. 54a). - 10. Graf Ulrich V. der Vielgeliebte 1419—1480. (E. 18. 55). - -11. Graf Heinrich von Mömpelgard, Vater Herzog Ulrichs 1448—1519. (E. 18. 55a). A szobrok, erős dekoratív hatásuktól és becsületes megmunkálásuktól eltekintve, egyenként nézve érdektelen és élettelen munkák, melyeket az elgondolás frissesége szempontjából rajzaink messze fölülmúlnak. Először is nagyban emeli a rajzok szépségét kedves színességük. A sisak tarka strucctollai, a palástok pompás vöröse, a csatakötények és fegyverkabátok stb. színessége dekorativen hat a vértezetek acélja mellett, az arcok élethű színe és a szernek eleven nézése enyhíti a testtartás és mozdulatok merevségét. Mindez üresen és hidegen hat a homokkő egyenletes és fénynélküli szürkeségében. A kivitel sokat elvett a szobrok közvetlenségéből, még a dekoratív részletek is, mint pl, a szobrokat egymástól elválasztó atlantok sokkal sématikusabbakká lettek a végleges megoldásban. Valami kevés változás minden alakban van, de legtöbbel a 10. szobor változott — Graf Ulrich V. der Vielgeliebte szobra (82, ábra), — ki a rajzon még öreg ember képében, ősz hajjal és beesett arccal van ábrázolva, míg a szobron - talán a megrendelő kívánságára — viruló fiatal ember képében jelenik meg. A rajzok és a szobrok közötti különbségekből természetesen a vázlat és kivilel egymáshoz való viszonya sokat megmagyaráz, sokat kell azonban a restaurálás rovására is írnunk. 1875-ben ugyanis a kórus renoválásával kapcsolatban az emlékművet is helyrehozták. Az erre vonatkozó iratokból kiderül, hogy a mű általában igen jó karban volt, csak az erősebben előreálló részletek, azaz a csak1 G. Dehio : Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler. Berlin. 1908, III. 489. 1. Dehio Bezold : Die Denkmäler der deutschen Bildhauerkunst, Berlin, 1906 óta 02. tábla.