Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

48. ábra. N. Cochin: Táncoló párok. Budapest, Szépművészeti Múzeum. leány társaságában, varróiskolában ábrázolja (49. ábra). Erről a feslmenyről Guido Reni egyik követője másolatot készített, mely a loreloi Chiesa della S. Casa kincstárának falát díszíti (51. ábra). A másolat nem egészen gépies. Balról az imádkozó leány alakja, jobbról a magasabb leány, az, akinek nincsen guzsaly a kezében, újonnan járultak a kompozícióhoz, több más változtatással együtt. Elmaradt pl. a kis kutya a bal alsó sarokból, viszont apróságok hozzájöttek stb. Ehhez a loretoi festményhez készült a Szépművészeti Múzeum egy rajza (E. 8. 26), mely az Esterházy-gyüjteményben Guido Beni néven szerepelt. A Múzeumban az óvatosabb «Guido Reni, vagy utána)) megjelölést kapta (50. ábra). A faenzai kapucinusok temploma számára festette Guido Reni azt a színekben pompázó nagy oltárképét, mely ma a faenzai Pinacoteca egyik főékessége. A Madonnát baldachinos trónuson ábrázolja, a trónus alján térdeplő szent Ferenccel és szent Krisztinával (52. ábra). (A kompozíció Lodovico Carraccinak a bolognai képtárban levő 1588-ban festett oltárképéből indul ki.) Reni faenzai festményének a művész valamely követőjétől származó másolata egy széles ecsetkezelésű biszterrajz, mely az Esterházy-gyüjteménnyel került Múzeumunkba (E. 8. 24., 53. ábra). Ott G. Reni nevét viselte. A Múzeumban 0. Pollak véleménye alapján Elisabetta Sirani nevet vette fel. A rajzon Reni egész kompozíciója szél-