Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

Gyűjteményünk három szép rajzáról már Geisenheimer megállapította, hogy azok Poecetli művei.

1 Ezek Krisztus «három vacsoráját^ : a kánai menyegzőt, az utolsó vacsorát és az emausi vacsorát ábrázolják s a ílórenci Santo Spiritotemplom régi refektóriurnának hármas nagy festményéhez készültek, a művész nagybátyjának és a konvent subpriorának, P. Dionisio Fiorentinónak rendelésére és költségére, 1597. aug. —dec.-ben.

2 A rajzok és a festmények oly lényegesen 42. ábra.'B. Poecetti : Krisztus Emausban. Budapest, Szépművészeti Múzeum. elütnek egymástól, hogy tanulságos közülök legalább egyet összevetni a festménnyel (42. ós 43. ábra). Az elképzelés nagyjából megmaradt, de azon belül minden alak megváltozott, s a kompozíció portréalakokkal telt meg. Rajzaink között még egy (44. ábra) van (az Esterházy-gyüjteményben (E. 8.2.) Jacopo da Empoli, később Alessandro Allori művének tartották), melyet szintén 1 Mitteilungen des Kunsthistorischen Instituts in Florenz. 1911. 1. Berichte über die Sitzungen des Intituts, 1907^08. 44. 1. 2 M. Tinii : Bernardino Poecetti. Dedalo, 1928, 405. és 430. 1.