Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

Tav. 362.), a velencei Casa delb Agnello tympanonjának keretdíszét, a ravennai S. Maria in Piazza kapudekorációját (1210), melynek elrendezése már tömöttebb, végül a spalatói dóm iából faragóit, kapujának keretdíszéi (1214). Ugyanezeken az emlékeken megtalálhatjuk az egyes díszítő motívumok analógiáit is. Különösen a farkába harapó párduc gyakori. A legérdekesebb csoport: a bikát leteperő oroszlán antik eredetű 1 motívuma hasonló beállításban előfordul a S. Marco egyik reliefjén (S. Marco. Ongania. Tav. 247.). Sajnos, az analógiák pontos datálásra nem igen adnak alapot. Annyi kétségtelen, hogy úgy a dekoráció rendszere, mint a motívumok a XII. században már készen voltak és elterjedtek olyannyira, hogy már 1214-ben Spalalo­ban utánozták őket. Ha még ehhez tekintetbe vesszük azt, hogy a medence alsó részét díszítő akanthuslevelek rendkívül élesen vannak faragva, akkor a munka keletkezésé­nek idejét a XII. század végére tehetjük. Hangsúlyozni kell azonban azt a tényt, hogy a dekorációs motívumok igen hosszú életűek voltak, úgyhogy a datálás könnyen eltolódást szenvedhet. A medence különben sem elsőrangú munka, könnyen meg­lehet, hogy kifaragásához egy elmaradott tagliapietra régi motívumokat használt fel. A XIII. század első felénél 2 későbbre azonban semmiesetre sem lehet helyezni. II. A velencei szobrászatnak két századdal későbbi korszakába vezet át bennün­ket Múzeumunk egy márvány Madonnája (10. ábra), melyet az 1921 -iki katalógus'' Pyrgoteles neve alatt vesz fel. Ennek az attribuciónak alapjául valószínűleg Planiscig 4 Pyrgoteles tanulmánya szolgált, amelyben több olyan velencei eredetű márványrelief van közölve, melyek több-kevesebb rokonvonást mutatnak reliefünk­kel. Azonban ezek a Madonnareliefek nem származhatnak ugyanegy mestertől, még kevésbbé Pyrgoteleslől. Maga a szerző, Planiscig is kénytelen volt Pyrgoteles konstrukcióját lerombolni. Ha már mosta teljesen bizonytalan Pyrgoteles attribuciók­tól eltekintünk és csak az egyetlen hiteles müvet, a S. Maria dei Miracoli lunctte­Madonnáját vesszük figyelembe, akkor nem összefüggést, hanem ellenkezőleg alapvető különbséget állapíthatunk meg Pyrgoteles művészete és a mi Madonna­reliefünk között. Mások a fejtípusok, más a redőkezelés, mindenekelőtt pedig más a reliefstílus. A budapesti Madonna reliefkezelése rendkívül lapos, míg Pyrgotelesé­ben éppen ellenkezőleg illuzionisztikus tendenciákkal tele plaszticilás az uralkodó. Az újabban ismeretessé vált velencei szobrászati anyagban azonban találhatunk két olyan reliefet, melyek meglepő hasonlóságot mutatnak a budapestivel. Az egyik 5 1 V. ö. Reinach S. : Répertoire de la statuaire grecque et romaine. Tom. II. Vol. 11. 1909. p. 721. Nr. 4. — Furhvängler A. : Die antiken Gemmen. 1900. Tai. XI. 24., XXXI. 2. 2 A XIII. század 2. felébe helyezi Planiócig az Estensische Kunstsammlung néhány archivolt töredékét (Kat. Rd. I, 1919, No. 20—23.), melyek díszítése a feni ismertetett dekorációs rendszer továbbfejlesztése. Ez a körülmény is a mi darabunk korai datálása mellett szól. 3 Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum: A közép- és újabbkori szobrászati gyűjtemény. Budapest, 1921. 61. sz. 4 Planiócig, L. : Venezianische Bildhauer der Renaissance. 1921. S. 177. 5 Paoletti di Oávaldo, P.: L'architeltura e la scultura del Rinascimento a Venezia. II, 1897, p. 230. — Bulletin of the Metropolitan Museum of Art. Vol. IX, 1914, p. 23—25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom