Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben
temény stb.), de ezek egyrészt nem hitelesek, másrészt fejtegetéseink szempontjából nem is lényegesek. Egyáltalában nem meggyőző egy Madonna-rajz újabb attribuciója az Albertinában. 1 Legfontosabb számunkra a művész névjelzésével ellátott nagy oltárkép, mely 1484-ben készült a veronai S. Fermo Maggiore-templom számára s ott őriztetett a 19. század végéig, 2 mikor átvitték a veronai Museo Civicóba (7. ábra). A festmény a trónoló Madonnát ábrázolja, szent Onofrius (ruhátlan), szent Jeromos (templommal), szent Ágoston és szent Kristóf társaságában. A kép alsó részében a festmény megrendelőjének, Altabella Avogaro, férj. Dal Bovónak arcképe látható. 3 A Szépművészeti Múzeum négy rajza közül az, mely szent Kristófot ábrázolja, kétségtelenül e festmény Kristóf alakjához készült vázlatul. Az alak voltaképen minden részletében módosult. Főleg a gyermek tartásábnn, Kristóf jobbkarjának állásában, botjának helyzetében, a drapéria gyűrődéseiben és a váll körüli drapéria elhagyásában mutatkoznak különbségek, de azért a lényeget illetőleg mégis változatlanul ment át a rajz a festménybe. Ez a rajz tehát nemcsak kettőről hatra emeli fel, tehát megháromszorozza Bonsignori kétségtelen rajzainak számát, hanem egészen új oldalról mutatja rajzművészetét. Eddig csak gondosan kidolgozott arcképrajzairól tudtunk, ezen munkák most vázlatos modoráról világosítanak fel s ezen felül újabb hiteles kompozícióival ismertetnek meg. Ezek kapcsolatait a művész említett oltárképeivel nem nehéz megállapítanunk. Elsőnek említett rajzán (8. ábra) szent Ágoston és szent Jeromos félalakja ugyanazt a közönséges, csontos és gömbölyű fejű embertípust mutatja, mellyel a Dal Bovo-féle Madonna (7. ábra) négy szentjén találkozunk. Mivel szent Ágoston és szent Jeromos személyében részben ugyanazon szentekről is van szó, mint akik az oltáron szerepelnek, lehetséges, hogy a rajzban ehhez az oltárhoz való próbálkozásokkal van dolgunk. A másik rajz (4. ábra) Madonna-típusa közel áll a veronai Múzeum Madonnájához (6. ábra) s a motívum is variánsa amannak. Az imára kulcsolt kezű Madonna félalakja s a párkányszerű kőlap, melyen a gyermek előtte fekszik, feltűnő közel hozzák a rajzot a festményhez. A harmadik végül (9. ábra) félreismerhetetlen vonatkozásban áll a művésznek 1488-ból való nagy oltárával a veronai S. Bernardino-templomban (11. ábra). Ez a rajz arra is alkalmas, hogy újabb revizió alá vegyük azt a kérdést, vájjon hatással volt-e Mantegna Bonsignorira már veronai korszakában, vagy pedig csak mantovai együttdolgozásuk idején hatott reá? Vasári'' úgy beszél róla, mint Mantegna tanítványáról, ami semmiképen sem felel meg a valóságnak. Bonsignori korábbi idejében feltűnően mutatja Alvise Vivarini befolyását''' s egy kissé 1 A. Stix. éá L. Frőhlich-Bum : Die Zeichnungen der venezianischen Schule. Wien, 1926. 27. szám. 2 B. G. de Peráico : Descrizione di Verona e della sua provincia. Verona, 1820, 197.1. — C. Bernaaconi : Studii sopra la storia della pittura italiana. II. n., 1864, 253, 1. Zarinandre iá-Biade go : Le vite dei pittori scultori e architetti Veronesi. Verona-Padua, 1891, CO. 1. 3 G, Trecca. : Catalogo della Pinacoteca Comunale di Verona. Bergamo, 1912, 271. sz. 4 Milaneái-féle Máddá : V. k. Firenze, 1880, 299—306. 1. 5 /. Lermolieff : Kunstkritische Studien über ital. Kunst. Die Galerien zu München und Dresden. Leipzig, 1891, 165. 1. — Die GaL zu Berlin. 1893, 75. 1.
