Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Gombosi György: Pannóniai Mihály és a renaissance kezdetei Ferrarában

Még két képet tulajdonít Venturi kötetében Tura iskolájának. Párdarabok a ferrarai képtárban, két ferencrendinek, Szent Lajosnak és Szent Bernátnak alakjaival ; ezekhez járul még egy Szent Antal ugyanebből a ciklusból, túlrestaurálva, egy olasz magángyűjteménybeu (4. és 5. ábra). Ez a három ferencrendi szent nézetem szerint Pannóniai Mihály műve. A hiteles Ceres mellett az egyetlen stilisztikus meghatározás, amely megerősít bennünket Pannóniai Mihály ismeretében és kiszélesíti azt a bázist, amelynek alapján további lappangó művek kutatására indulhatunk. A szentek alacsony zsámolyon állnak, amely, mint a Ceresé, alulnézetben van ábrázolva : az egyiken egy teljesen a Gereséhez hasonló rotulus viseli a felírást : [S.]Antonius. Kétoldalt két kandeláber-alakú váza áll, mint a Ceresben, s ezekben rózsaágak állnak. Egy-egy ilyen rózsának a megmunkálásában lehetetlen fel nem ismerni a Ceres jobbkezében látható rózsaszál hű mását. De még feltűnőbbek és szebbek azok a nagy fehér liliomok, amelyeket Szent Antal tart kezében (6. ábra) : azok közül az anyagszerűségükben megkapó, szinte illatozó liliomok közül valók ezek, amilyeneket Boger és Hugo van der Goes tudtak olyan csodásan festeni s amelyek mint flamand elemek, a Cercsben is megjelennek. Közvetlenebb megegyezést, mint a Szent Antal és a Ceres liliomai között van, alig lehet kívánni. Maguk az alakok is megerősítik szerzőmegnevezésünket. A fejek, amelyek még nem mutatják Tura keresett anatomizálását, nagy síkjaikkal, kerek kontúrjaikkal, mélyen ülő golyós szemeikkel teljesen a Ceres nőtípusával párhuzamos férfitípusok s a San Bernardino összetett kezei a Ceres gótikus csuklóalkatának igazi párját mutatják. Mint a Cerest az Amfitritével, úgy szeretném ezt is összevetni Tura egy hasonló motívumával, például az Uffizi Szent Domonkosával (7—8. ábra). Már a Ceres tárgyalásánál megpróbáltuk körülírni a gótikus és a renaissance mozgástechnika ellentétét, Itt is ugyanerről van szó: a kar térbeli ízületfunkcióinak különbözőségéről. Szent Bernálnál könyök és csukló egyirányban hajlanak, a kar ismét félkörös mozdulatot ír le ; Tura képén a felkar, alkar, kézfej két különböző irányú derékszögben hajlik és egy három dimenzióban kiépülő ortogonális rendszert képez, ami a kar természetes konstrukciójának meg is felel. Tura képe tisztán renaissancc-szerű, a Szent Bernáté ellenben, amely annyira emlékeztet ebben a Ceresre, ősi gótikus formát mutat, amelynek prototípusát Giovanni Pisano teremtette meg Enrico Scrovegni imádkozó alakjában. Számtalanszor ismétli meg Tura a maga megoldását: berlini, londoni, bergamói Madonnáin ugyanezeket a kezeket látjuk, könnyedén ernyedt újjaiknak ugyanezzel a játékos áttörtségével, amelyhez az érzésmotívum kifejezője, a fej is hozzájárul a maga lágy hajtásával. Az érzésmotívumnak ezzel az egységes felfogásával szemben Pannóniai Mihály képe merev, öntudatlan, hieratikus. Kemény ujjainak szertartásos összetevése, tekintetének szinte vak üressége, amellyel a Szent Monogrammon keresztül a végtelenbe néz, még egészen középkorian szakrális. Nemcsak mozdulattípusai, érzelemvilága is gótikus még ennek a festőnek, aki egészen más mesgyéken jár még, mint a tavaszias, fiatalos, rcnaissance-szellemű Tura.