Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MŰHELYTITKOK - Jakab Lászlóné: Elfelejtett növények I.

A manna Ballagi Mór (1815-1891) szerint különféle növényfajú termény; különlegesen édes gyantaféle, ami a növények ágából, kérgéből vagy leveleiből szivárog, megszáradva sárga színű darához hasonló magocska, amely eledelül szolgál; a Biblia szerint az Isten eledelül hullatta a pusztán átvonuló zsidóknak. Arábiában a Tamarix mannifera adja ma is a valódi (vagy sivatagi) mannát, s az ott élő arabok és más népek kenyérre kenve, mint mézet fogyasztják. A vándorló zsidók mannája feltehetően a mannazúzmó lehetett, amelyek a magas hegyek talaján élnek. Ha leválnak eredeti helyükről, a szél könnyen elsodorja őket a hegyekről a sivatag fölé. így keletkeznek a mannaesők. Tamariska (Tamarix tetranda) Az elsőként említett Tamarix egyik faja nálunk is gyakori. Szívós természete miatt sokszor ültették sírokra, száraz talajú kertekbe. Ma már inkább autópályák mellé telepítik, mert jól bírja a visszametszést, és nem igényel különösebb ápolást. Levele apró pikkelyszerű, mint a ciprusé, virága rózsaszín fürtös. Leveleiből Mongóliában teaféle italt készítenek, fáját a tibetiek gyógyító hatásúnak tartják. A Földközi-tenger partvidékén mindenhol gyakori. Arábia sziklás tájékain nő, a kabóca szúrása következtében cukros nyálkát bocsát ki, amely megszáradva lehull, sőt a szélben egész felhőként száll. A Múzeumban a Kádártai ház kertjében, az óbudavári templom körül és a Gyöngyösi iparosház udvarán találkozhatunk vele. Jakab Lászlóné