Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MŰHELYTITKOK - Jakab Lászlóné: Elfelejtett növények I.

bele a konkoly?" Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve". A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek. Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig. Aratáskor majd szólok az aratóknak: előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe. (Mt 13:24-30) Hazánkban a kalászos gabonafélék egyik leggyakoribb gyomnövényfaja volt, de a vegyszeres gyomirtás miatt a kihalás szélére jutott. Mérgező növény, magvaiban gitagin, szapotoxin es agrosztemmasav található, ezért magja főleg az állatok takarmányába keveredve okozott komoly problémát. Ma már védett növény, de a megőrzése érdekében Nyugat-Európában indított visszatelepítési programok csődöt mondtak. A konkolynak igen rövid a magnyugalmi állapota (60-80 nap), a herbicidekkel (gyomirtó szerek) szemben viszont nagyon érzékeny, így állományának pusztulásakor nem marad mag, amely az új populációt létrehozhatná. Régészeti leletek tanúsága szerint a konkoly már a neolitikum idejében előfordult Európában, a Kárpát-medence területén a bronzkortól bizonyított a jelenléte. A szakértők szerint a Bibliában emlegetett konkoly nem azonos az Agrostemma githago nevű fajjal, valójában a szédítő vadóc (más néven konkolyperje), a rossz változat egy félrefordítás eredménye. Búzavirág (Centaurea cyanus L.) Hasonló sorsra jutott a fészkesek családjának csövesvirágúak alcsaládjába tartozó gyom- és gyógynövény, mint a konkoly. A rendszeres talajművelés és a gyomirtó szerek visszaszorították elterjedését, de nagyobb esélye van a továbbOJ J Búzavirág