Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MŰHELYTITKOK - Bálint János: Kovácsmunkák a népi építészetben

Kovácsmunkák a népi építészetben A kovácsmesterség gyakorlói négy és fél évezrede nélkülözhetetlen és megbecsült tagjai az emberi közösségeknek, műhelyük ott működött minden faluban, városban, erődítményben. A kovács munkáját kísérő tűz, a felhasznált anyag, a vas, önmagában is számos misztikus elemet hordoz, része különböző babonáknak. A hiedelemvilág azért is tulajdonít jó, vagy ártó varázserőt a kovácsoknak, mert korábban feladatuk volt állatok, sőt emberek gyógyítása is. Az ember attól kezdve, hogy tulajdonnal rendelkezik, mindent elkövet annak megóvására, védelmére. Szándéka és mindenkori technikai tudása alapján alkotott különféle biztonságosan zárható nyíló szerkezeteket előbb fából, majd vasból. A lakóházak építésekor számtalan szakipari kiegészítő elemet is felhasználunk. Ezek szakszerű beépítésével lesz az épület teljes értékű, funkciójának megfelelően használható. Érvényes ez a kovácsolt munkákra is, melyek szinte minden szerkezeti elemen megjelennek kiegészítésként, kisebb díszítő elemként (fogantyú, zárcímer, zsanér stb.), vagy a nagyobb felülettel (ablakrács, lépcsőkorlát, erkély stb.), sok esetben meghatározva az épület karakterét. A népi építészet objektumain a kézműves iparosok termékei racionálisan egyszerű, vagy a gazdaságot hirdető formában jelennek meg, igen széles és változatos skálán. Hazánkban a 14. századtól ismert a vastermelés, mely Észak-Magyarországon, Gömör megyében található bányákra és vízi erővel működő hámorokra épült (fújtatás, nagy Antoni Gaudi Cornet munkái „kalapács" működtetése).