Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MŰHELYTITKOK - Román Árpád: Faanyag-ismereti kiskáté

Faanyag-ismereti kiskáté Az előző számban a jellemzően használt hazai egytűs fenyőket írtam le, a jelen cikkben a hazai egyetlen csoport-tűs és lombhullató fenyőt, a vörösfenyőt, és a pinus félék jellegzetes hazai képviselőjét, az erdei fenyőt szándékozom megismertetni a kedves olvasóval. A pinus-félék esetében jellemzően több levél fejlődik ki egy csoportban, ami a fafajok felismerési jegye is lehet, így kéttűs fenyő az erdei és a feketefenyő, négytűs a selyem és a simafenyő, és öttűs a cirbolyafenyő, melynek magját a régi és a modern konyha „fenyőmag" néven ismeri. Vörösfenyő (Larix decidua) A Közép-Alpok őshonos fafaja, géncentrumában a felső erdőhatár jellegzetes állományalkotó faja. Értékes fája miatt népszerű Európa-szerte. Hazánkban a német gyökerű erdőgazdálkodás közvetítésével terjedt el. Hegyvidéki erdeink, elsősorban az Alpokalja erdeiben kísérőfajként figyelhető meg, itt a fátyolszintben él, ami azt jelenti, hogy egyedei jellegzetesen az állomány fölé nőnek. Jellegzetes kép ezekben az erdőkben a koratavaszszal üde zöld lomkoronája, ami nyár folyamán mélyzöldre vált, ősszel szép aranysárga színű lesz, és az első fagyok után lehull a fáról, megcáfolva a fenyőkről, mint örökzöldekről alkotott képet. Állományban segíti felismerését a törzsének szablya alakú növése, melynek kiküszöbölésére a világhírű Roth Gyula erdőmérnök professzor úr folytatott kísérleteket. Méretei impozánsak, akár 50 m-es magasságot, és 1,5 mes mellmagassági átmérőt is elérheti. A jó tápanyagellátású, agyagos, vályogos, mélyrétegű talajt részesíti előnyben, de Vörös fenyő pionír jellegéből adódóan a sziklás he(ROMÁN Árpád felvétele)