Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

KÖZÉPPONTBAN - Gombosi Beatrix: Höveji kendők másodszerepben

A höveji pólya (GOMBOSI Beatrix felvétele) dőnek leltározott, használat szempontjából pedig bölcsőtakaró kendőnek megjelölt textíliát. Bizonyára nemcsak a gazdag ünnepi viseletéről jól ismert Kapuváron hordtak ilyen kendőket, hanem a Rábaköz más, kevésbé kutatott településein is, ahogy erre rámutatott Jámborné Zsámár Margit is, a rábaközi hímzések jeles kutatója. Bogyoszlóra valószínűleg höveji készítőtől, beházasodás, öröklés, egyéni megrendelés vagy a hövejiek vásározása által kerülhetett a kendő. Szalontay Judit felhívja a figyelmet arra is, hogy a csornai menyecskekendők egy fajtája szoros rokonságot mutat a höveji kendőkkel. Néhány helyi készítésű csornai fehérhímzéses és aranyhímzéses kendőn is alkalmaztak pókozást. Nem kétséges, hogy csak a gazdagabb családok lányainak stafírungjába juthatott ilyen varrott, csipkés kendő. Egy díszesebb kendő elkészítésén egy varróasszony akár az őszi termés betakarításától a tavaszi vetésig dolgozott. Kétségtelen, hogy a fehérhímzésből és lyukhímzésből kinőve, azzal kombinálódva alakult ki. A 19. század derekán Nyikosné Horváth Borbála hozta be Hövejre a pókozást. Mára a höveji szájhagyomány több változatát ismeri a megélhetést biztosító varrott csipke eredetének: Csiszár Attila gyűjtése szerint az 1860-as években Horváth Borbála Barbacsról dajkaságból visszatérve, mások szerint Somorjáról libapásztorkodásból hazatérve a húsvéti táncra három kötényt tervezett, amelyeket a barátnőivel hímeztek ki. Ezek lehettek az első pókozott darabok. Az új módi oly gyorsan elterjedt, hogy napszámba is varrtak. Mentek vele vásározni a Dunántúlra és a közeli Ausztriába. Szinte nem akadt Hövejen olyan asszony, aki ne értette ,™^í

l

r

aka

í ,

end

f^ volna legalább egy kicsit a pókozott (GOMBOSI Beatrix felvétele) & BJ r Q