Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Kemecsi Lajos: A pincetok

testű palackokat készíteni, mert értékesítési lehetőségük kedvezőbb volt, mint más termékeké, s előállításuk is kevesebb időt és fáradtságot igényelt, mint pl. az ablaküveg. A hasáb testű palackok 1-1,5 literesektől egészen 4-5 literes űrtartalomig terjednek. A hejcei pincetok üvegek a kisebbek közé tartoznak, de látható a szoba berendezésében az utóbbi nagyobb palackok közé tartozó is. Az egyszerűségre való törekvés széppé, ízlésessé teszi a palackokat. A palackok formába fúvással készültek, ahol az üveg méretét és alakját a készítő forma határozta meg, amelybe az olvadt üvegmasszát fújták. Optikai díszek kialakítását szolgálták a forma falának barázdái, melyek sajátos hatást eredményeztek a palackok oldalán. Olyan benyomást keltenek az ilyen üvegek, mintha megtört volna a sima üvegfelület. Elsősorban a zempléni üveghuták termékeire jellemző bonyolultabb díszítési mód volt az edények testének ovális bemélyedésekkel való ékesítése. Szintén erre a területre voltjellemző a habos díszítésnek nevezett eljárás, mikor a palack üvegfalában a tejüvegszálak alkottak látványos mintázatot. A habos díszítés úgy készül, hogy a félig felfútt tárgyra vékony, nyúlós tejüvegfonalat csavartak, amelyet különböző mintákba rendeztek, és ezek a teljes kifúvás után elnyújtott mintát alkottak. A 18. századi pincetok palackok többsége nem került soha ládába, elsősorban díszedényként használták azokat a szobai berendezések kitüntetett elemeiként. A 19. századtól a hasáb alakú palackok vesztettek jelentőségükből. 1840-ben az uradalmi hutában már több, mint 40 féle üvegkészítő formát használtak. Ez elsősorban a tokaji bor palackozásának terjedésével magyarázható. Az 1800-as évek végétől már fokozatosan uniformizálódtak a borospalackok. Korábban a bor értékesítésének legfőbb változata a jellemző gönci hordós kiszerelés, de a 20. században már az egységes űrtartalmú borosüvegeket használták a pincészetek, elsősorban a külföldi piacok igényeihez igazodva. Már 1793-ban felhívta a londoni osztrák követ báró Vay Miklós figyelmét arra, hogy a nagyobb értékesítés megköveteli a palackozást, „mert az angol nem tart pincében bort, hanem ha kell, palackszámra hozatja". A pincetokba való palackok tároló részének összeszűkülésével, majd henger alakúvá válásával alakultak ki a napjainkban szinte védjegyként ismert Tokaj-Hegyalján elterjedt üvegpalackok. Hordókban