Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)
MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Jakab Lászlóné: A Felföldi mezőváros kertjei II.
török időkben volt. Mária Terézia idejében 300 fajtát ismertek, az 1830-as évektől pedig a polgári és parasztkertekbe is eljutottak a legváltozatosabb rózsafajták is. A 18. század végén, a 19. század elején a magyar rózsanemesítés Európa-szerte elismert volt, 900 fajtát ismertető katalógust adtak ki, Mühle Árpád temesvári kertész faiskolájából pedig vagonszámra szállítottak Európa szinte minden országába oltványokat. A századfordulón rendszeresen megjelent a „Rózsa Újság" című folyóirat, még német nyelvű kiadásban is. A hagymás növények döntő többségét csak most ősszel tudjuk majd elültetni. A rózsák közé császárkorona (Fritillaria imperalis), az egynyári foltokba pedig kalapos nárcisz (Narcissus poeticus), amit Lippay János 1664ben megjelent könyvében „Fehér öreg virágú narcissus, kinek poharacskája veressel prémezett" ír le) és egyszerű, kék virágú jácint kerül. Az árnyékosabb, bal oldali háromszögbe hortenziát (Hydrangea macrophylla), páfrányt (Dryopteris filix-maas) és évelő nefelejcset (Brunnera macrophylla) ültettünk. A tavaszi virágdíszt pedig a sárga nárcisz (Narcissus pseudonarcissus) és a kék virágú Fürtös gyöngyike (Muscari armeniacum) biztosítja. Jó lenne, ha nemcsak elolvasnák ezt a rövid ismertetést a kertekről, de minél többen látogatnák is a kerteket, hogy gyönyörködjenek Lippay János „veressel prémezett fehér poharacskáiban"! Jakab Lászlóné Spárga hajtató edények (DEIM Péter felvétele)