Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Zentai Tünde: A dél-dunántúli temető

A fejfák alakja - elsősorban a csúcs formája - né­hol még őrzi a nemek szerinti megkülönböztetést; ezt a tárgynyelvi jelbeszédet a vajszlói és a nagybajo­mi fejfák képviselik. A sírjelek telepítése előtt, a műtárgyvédelmi szem­pontok gondos mérlegelése alapján úgy döntöttünk, hogy az egyedi és idő koptatta eredeti fejfák helyett azok hiteles másolatait állítjuk föl a temetőben. A 18 műtárgymásolatot Varga Gyula, Fehér Ferenc, Oszlács Balázs és Száraz Attila, a múzeum munka­társai készítették. A temető egész területét, a sírokkal és az árokkal együtt, vegyes réti fű borítja. Az árok belső partján a már leírt gledícsia-sövény húzódik. Középtájon, jobb oldalt, az út és a gerjeni fejfák kö­zött egy szomorúfűz áll. A temető szélső üres helyein igénytelen gyü­Fejfa a szaporcai temetőben (ZENTAI Tünde felvétele, 1972) mölcsfák - szilva, vadcseresznye, som - tenyésznek (me­lyek termése a ka­szálást végzőt, rendszerint a ha­rangozót illette). Hasonló elhelyezésben li­la orgonabokrok, orgonafák és egy csipke­bokor található. Közülük csak a gerjeni or­gonafa fehér dupla virágú. A dísznövényeket a fejfa mellett vagy a síron néhány örökzöld (bukszus, isten­fája, rozmaring) és virágos bokor (japán birs), egy-két évelő virág (kék írisz, fe­hér liliom, császárkorona, gyöngyvirág), valamint az őcsényi sírkő fölé boruló tu­jafa (tuja orientális) képviseli. Az őcsényi házunk tulajdonosainak sírköve Szentendrén (ZENTAI Tünde felvétele, 2003)

Next

/
Oldalképek
Tartalom