Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Káldy Mária: Egy „hegyaljai mezőváros"! 1906? 2006?

lyagosra törte a cipő a lábam,... hogy a hajam, a ruhám tiszta por,... ezt a megaláztatást, ezt a szégyent..." Segítő kezek veszik pártfogásba az elaléló művésznőt, széket hoznak, frissítő vízzel kínálják. Ekkor kinyílik a tokaji ház emeleti ablaka és kikiabál rajta a férjét izgatottan kereső asszonyság: „Vendel, hova ment maga azért a dohányért? Már egy órája itthagyott! Biztosan odaát, a kocsmában eregeti a füstöt. De ha borvirágos orral merészel hazajönni, megrángatom a deres bajszát." A ricsajra kijön a hejcei ház asszonya, s méltatlankodva replikázik: „Mi dolog ez? Vásár napján így lármázni? Kell annak a szegény embernek az a kis öröm, ha már olyan kevés része van benne otthon." Mint akit darázs csípett meg, szól vissza az előbbi: "Kend jobban teszi, ha meg sem szólal! Zsivány had! A maga fészkébe jobb nem keveredni!" Több se kell a kardos menyecskének, nagy hangon visszavág: „Ugyan már, kend mire olyan büszke? Bezzeg az én uram nem a kocsmába múlatja magát!" Mi történik itt? Ki az az úticsomagokkal, kalapdobozzal, madárkalitkával botladozó fiatalember, amellett az alélt hölgy mellett? Kik és miért veszekednek? Ki az a Vendel? A főteret, a felső utcát és a házakat egyre nagyobb számban ellepő vendégek ide-oda kapkodják a fejüket, nevetnek. Ebben a pillanatban a tállyai ház tornácára perdül a csizmadiamester felesége: „Hagyjanak fel kendtek a perlekedéssel! Jönnek már, itt vannak!...Láttam a hintót az ablakból...Jaj, istenem, hova legyek?" A földszinti műhelyből a csizmadia dugja ki a fejét: „Milyen háborúságot csinálnak már megint?" - dörmögi. Felesége meglátva borostás urát, kétségbeesve csapja össze a két kezét: „Szerelmes isten! Ember! Hogy néz ki kend? De röstellem. Hát legalább az ingét tűrje be, vagy csináljon valamit az ábrázatjával. Mindjárt itt vannak a vendégek a megyéből! Messziről látszik, hogy finom, úri társaság. Azt mondják mindenféle tituláik vannak...". A hír futótűzként terjed el. A főtérre igyekvő rikkancs, a vízhordó gyerekek, az előbb még veszekedő asszonyságok a megnyitóra érkező, beszélgető vendégeknek örömmel újságolják: „Jönnek! Jönnek a hintók!" Már felkészültek a fogadásra a huszárok is. Most érkeznek a felső útról nagy sebbel-lobbal, csengőt rázva, ló vontatta kocsifecskendővel a tűzoltók, hogy csatlakozzanak a magas rangú vendégek tiszteletére felállított díszsorfalhoz. A fúvószenekar rázendít a Herkulesfürdői emlék című dalra.